A Facebookról és a képernyőkről pár gondolat
Nem vagyok a modern technológia ellen, de azt hiszem, nagyon rossz irányba tartunk.
Ott van pl. a Facebook. (Sajnos muszáj, hogy legyen, mert iskolai meg különórás csoportok, chatek is ott vannak.) Ha megnyitom, akkor a falamon alig van olyasmi, amit én jelöltem be, hogy szeretném követni. Idegen emberek dolgait dobja fel. Pl. a napokban a legelső bejegyzés (így esélyem se volt, hogy ne lássam), arról szólt, hogy valakinek 15 éve az apja felakasztotta magát.
Régen a Facebookon csak az jött be, amit követtél, és volt vége a feednek. Ha ma leveszed a követést mindenkiről, akkor sincs vége, hanem teledobálja reklámmal, idegen tartalmakkal. De hiába követsz be szép és kedves dolgokat, akkor is a szomorú vagy indulatokat szító tartalmakat rakja éled, amiket egyáltalán nem kértél. A hozzászólásokról meg inkább nem is beszélek, szerintem kész pokol, őrület.
Több beszélgetést is meghallgattam az elmúlt 1-2 hétben Szász Máté neurobiológussal, és megerősített, hogy nagyjából jól csináljuk a gyerekeinkkel a képernyő-dolgot (pl. nem lehet 18 éves korukig saját kütyüjük), de szeretnék még szigorúbb lenni kicsit. Illetve abban is ösztönöz, hogy ne adjam fel a saját, egészségtelen viszonyomon való javítást a képernyőkhöz.
Ez a kettő beszélgetés volt a kedvencem az eddig meghallgatottak közül:
Nem tudom, milyen lesz a jövő. Talán lesz egy szűk elit, akinek a szülei nem hagyták, hogy kiégesse az ágyat a TikTokkal és hasonlókkal, hanem könyveket olvas, hangszeren játszik, sportol, tud kommunikálni élőben, egészséges emberi kapcsolatai (és istenkapcsolata!) van. És lesznek a tömegek, akik egész nap valamilyen képernyőt bámulnak, nem alapítanak családot, elpazarolják az életüket.
A Szép új világ az egyik kedvenc regényem, és ott van egy olyan jelenet, hogy a kórházban a haldoklóknak muszáj tv-t nézniük. Szórakozva kell meghalniuk, nem belegondolva az élet és a halál nagy kérdéseibe. Ez kizárja a megrendülést, a megtérést. Eljutottunk oda, hogy ez így van már.
Persze ennek a múlt ágyazott meg. Dédszüleink a regényfalást vihették túlzásba (Horthy-korabeli katolikus ifjúságnevelő könyvekben sokszor ez a téma), nagyszüleink egész nap a rádiót hallgatták, a szüleinknél meg a tv ment reggeltől estig. Ez egy folyamat. És a lényege azt hiszem, az, hogy ne tudjunk imádkozni és elmélkedni, vagyis lelki életet élni. Sok más szörnyű következménye van még, de szerintem a gonosz erre találta ki elsősorban a zaj dikatúráját.
