A nőiesség érték
Nagyon hálás vagyok Istennek, amiért nőnek teremtett. Csodálatos dolog nőnek lenni!
Nem hiszem el, hogy a nőies tulajdonságok kevesebbé tesznek a férfiaknál. Azt se hiszem el, hogy nem belülről fakadnak, hanem a „patriarchátus” akart nőiessé nevelni, hogy a férfiak elnyomhassanak.
Nem tartom életem tragédiájának, hogy az, hogy gyermekeket hordhattam a szívem alatt, hogy nekem kellett szoptatni őket, hogy én maradtam itthon velük, megakadályozott abban, hogy férfiként éljek. Nem szeretnék férfiként élni!
Szeretek nő lenni. Eszem ágában sincs a férfiakkal versenyezni, irigyelni őket, és sajnálni magamat vagy épp lenézni, mert nő vagyok. Egyáltalán nem zavar, hogy fizikálisan gyengébb, lelkileg érzékenyebb, ezen kívül empatikusabb, türelmesebb, gondoskodóbb vagyok, mint a legtöbb férfi. Szeretek nő lenni, szeretek feleség lenni, szeretek háziasszony lenni. Szeretek a férjem segítőtársa lenni, szeretek gyönyörű ruhákban járni, az otthonunk szépségéért felelni, és azt, hogy én vagyok itthon a gyerekeinkkel, és van elég időm velük foglalkozni. Örülök, hogy ha fogok is dolgozni a jövőben, csak keveset, mert elsősorban nem az én vállamat nyomja a családunk eltartásámak terhe. Örülök, hogy nem várja el senki, hogy olyan területeken és úgy teljesítsek, ahol a férfiak vannak egyértelműen előnyben. Boldog vagyok, mert a férjem teremtette biztonságban nő lehetek. Az pedig, hogy az interneten „harcoltam”, hiba volt, és ahhoz vezetett, hogy lealjasodtam és nagyon megterhelődtem lelkileg. Mostantól másképp szeretném csinálni.
Úgy gondolom, létezik nőgyűlölet, de az nem a katolikus patriarchátus, hanem az a modern miliő, amelyben folyton a férfiakhoz kell mérjük magukat. Egy olyan versenybe kényszerítenek a férfiakkal, amiben nem nyerhetünk, vagy csak nagyon súlyos áron. Mert egy nő sosem lesz férfibb még egy középszerű férfinál sem, legfeljebb csak úgy, hogy eltorzul a személyisége és elveszíti önmagát. Ez pedig állandósult frusztráltságot okoz. De ahelyett, hogy beismernénk, a biológia és a pszichológia teszi lehetetlenné, hogy férfiakká váljunk, kikiáltják a férfiakat patriarchális elnyomóknak, akik direkt kiszúrnak velünk.
De miért a férfiélet az ideál – pontosabban a „top” férfiak élete? Ha valaki szereti a nőket, akkor nem találja ki, hogy a nőies tulajdonságok nem érnek annyit, mint a férfiasak, és hogy azokat a férfiak kényszerítették ránk. Akkor nem azt lesi, hogy hány nő van a férfias területeken, persze azokból is csak a felsőkategóriásokban. Akkor nem versenyez a férfiakkal, hanem abban teljesedik ki, amire született, ami összhangban van a természetével. És ez nem jelenti azt, hogy akkor a nők ne tanuljanak vagy ne dolgozzanak, sőt, azt se, hogy ne tegyék ezt férfias területeken, mert tényleg vannak nők, akik ezekben kiválóak, de el kell fogadnunk, hogy sosem lesznek annyian, mint a férfiak, és emiatt nem szabad a férfiakat gyűlölnünk vagy állandó frusztrációban élnünk valamiféle „elnyomás” miatt.
Egyébként én azt gondolom, hogy a nők egy része által mintának tekintett és irigyelt „top” férfiaknak se jó valójában. A hedonizmus, a törtetés, a gátlástalanság, a pénzközpontúság és a hatalom imádata lelki halálhoz vezet és ahhoz, hogy a pokolra jutnak. Mindez nem boldogít, hanem a legtöbb esetben korrumpál és tönkre tesz, de legalább is rendkívül módon leterhel.
Nagyon boldog lennék, ha egy olyan társadalomban élhetnék, amelyik egy-két kivételtől eltekintve (pl. papság) ugyan nem állít fel végletesen merev nemi szerepeket, ugyanakkor elfogadja, hogy vannak a nemek között belülről fakadó különbözőségek, és a nőies tulajdonságok és foglalkozások nem alacsonyabbrendűek a férfiasaknál. Annak is nagyon örülnék, ha nem hergelnének minket, nőket folyamatosan a férfiak ellen, és nem nyomasztanának pszichésen, hogy férfiéletet, vagy egyszerre férfi- és női életet akarjunk élni, hanem elfogadnánk, hogy a társadalomban és a családban is vannak férfias és nőies szerepek.
Nem vagyunk kevesebbek, ha nőiesek vagyunk.
Nem vagyunk kevesebbek, ha nem keresünk (olyan sok) pénzt.
Nem vagyunk kevesebbek, ha nem versenyzünk a férfiakkal.
Nem vagyunk kevesebbek, ha alárendelődünk a férjünknek és bízunk benne.
Nem vagyunk kevesebbek, ha nem harcolunk, hanem inkább életet adunk, táplálunk, ihletünk és gyógyítunk.
Ma testileg a víz, de lelkileg az igazi, erényes, keresztény nőiesség hiányától szenvedünk talán a legjobban. Nőként arra születtünk, hogy a szépség, a kedvesség, a gyöngédség legyünk a világban: éltető szeretet-eső a gyűlölettől felperzselt földön. Vajon képesek vagyunk beteljesíteni ezt a küldetésünket? Krisztus és a Szűzanya segítségével minden bizonnyal igen.
