Mária-tisztelet: az alázat próbája

Szűz Mária tisztelete az alázat próbája. A férfiak számára azért, mert egy nőt kell maguk fölé emelniük, a nőknek pedig azért, mert egy másik nőt kell maguknál kiválóbbnak tartaniuk. Egyik sem könnyű, ha híján vagy az alázat erényének. Nem véletlen, hogy a reformátorok sem voltak képesek elviselni a Mária-tiszteletet. Persze olyan szentnek hangzó okok miatt vetették el, mint például, hogy Isten nagyságát elhomályosítja. Nem: valójában nekik volt nehéz egy másik embert ilyen nagyra tartaniuk. Istent még megy, de egy egyszerű asszonyt...? Pedig – rágalmaikkal ellentétben – nem várja el senkitől az Egyház, hogy imádja Máriát, sőt, súlyos bűnnek számítana.

A Szűzanyát a Sátán se bírja elviselni, hiszen ő a megtestesült antitézise. Lucifer a legnagyobb volt az angyalok között, Isten legragyogóbb teremtménye, de gőgjében fellázadt Teremtője ellen. A Szűzanya a legkiválóbb teretmény az emberek között, de ő nem fellázadt, hanem megalázkodott Isten előtt, és átadta Neki nem csak az akaratát, vagyis a lelkét, hanem a testét is, és teljes életét az Ő szolgálatára szentelte, nem riadva meg a legalantasabb munkáktól sem, sem pedig a rejtett élettől.

A Szűz Mária-tisztelet elvetése hatalmas csapás volt Európára nézve, de ahogy a protestantizmus logikus következményeként eljutottunk az ún. „felvilágosodásig”, majd a bolsevizmusig, sőt az okkultizmusig, mindezek során a vele szembeni tiszteletlenségünk és szeretetlenségünk ellenére sem engedte el a kezünket, hanem a XIX. és a XX. században is nem egyszer a segítségünkre sietett.

A múlt évszázadok Mária-jelenéseiben közös, hogy a Szűzanya a megtérésre, a bűnbánatra és az engesztelésre szólít fel, és az is, hogy sokszor megjelenik a rózsafüzér mondásának üzenete. 

Az utóbbi ötven évben a rózsafüzér elavult imamódként tűnik fel, amit kellemetlen hangú nénikék végeznek monotonul, talán igazán oda se figyelve, hanem csak mert „szokás”. Ez a gőgös, zsinati szellemű katolikusok meglátása. A rózsafüzér valójában rendkívül hatékony fegyver a belső és külső ellenséggel szemben, és hathatós gyógyír modern korunk legnagyobb bajaira: a gőgre, az élvhajhászatra, a lustaságra, az információs túlterheltségre, a szétszórtságra, az akarathiányra és az időnk, életünk elpazarlására. Nem hihetjük azt, hogy Szűz Mária véletlen ajánlja nekünk épp az utóbbi két évszázadban annyira ezt az imamódot!

A rózsafüzér időigényes és unalmas. Körülbelül fél órán át tart, mire elmondod, és nincsen benne semmiféle szellemi vagy érzéki izgalom, hacsak Isten rendkívüli módon nem ajándékoz meg vele. Nem olyan, mint olvasni a Bibliát, amiben érdekes lehet egy új vagy már korábban olvasott, de elfelejtett rész. Nem olyan, mint egy kiváló prédikációt hallgatni. A gitáros misékkel és a karizmatikus haknikkal meg főleg nem vethető egybe. De vajon nem pont erre van szüksége a lelkünknek és az elménknek, hogy legyen legalább napi fél óra az életünkben, amikor nem felfokozott izgalomban vagyunk, nem szellemi hullámvasúton ülünk, nem az érzelmek áradásában élvezkedünk? Ma, ha valami untat vagy szenvedést okoz, előkapod a telefonod, és máris elmúlt az unalom, máris elterelted a figyelmedet. Sokszor már a mise és a dicsőítés is erről szól: hogy „élmény” legyen, mint egy rockkoncert. A rózsafüzér ezekkel szemben arra kényszerít, hogy unatkozz, hogy csendben legyél, és igen, hogy valamennyire szenvedj. És persze, hogy mindebben állhatatosan kitarts nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, egy egész életen át, úgy, hogy talán nem is veszed észre a pozitív hatásait. 

Kevesen ismerik, de én rendkívüli fontosságúnak tartom a mai katolikusok számára az Egyház által is elismert akitai (Japán) Mária-jelenéseket. 1973-ban többek között ezeket mondta Szűz Mária egy Szaszagava Ágnes nevű apácának:

Az ördög munkája még az Egyházba is beszivárog olyan módon, hogy bíborosok bíborosok ellen támadnak, püspökök pedig püspökök ellen.

Az engem tisztelő papokat társaik megvetik majd és ellenük lesznek.

Templomokat és oltárokat fosztanak ki; az Egyház tele lesz olyanokkal, akik megalkuvóak lesznek, és az ördög sok papot és Istennek szentelt lelket arra ösztönöz majd, hogy hagyják el az Úr szolgálatát.

Az ördög különösen könyörtelen lesz az Istennek szentelt lelkekkel szemben. Sok lélek elvesztésének gondolata okozza szomorúságomat. Ha a bűnök száma és súlyossága növekszik, többé nem lesz bocsánat számukra.

Az egyetlen fegyver, amely megmarad számotokra, a rózsafüzér és a Fiam által hagyott jel [Eucharisztia] lesz. Minden nap imádkozzátok a rózsafüzért. A rózsafüzér révén imádkozzatok a pápáért, a püspökökért és a papokért.

Mit is mondhatnék... Nem tökéletes leírása ez a mai helyzetnek? Csak Magyarországon hány pap ugrott ki az utóbbi években? Micsoda konfliktusok voltak és vannak az egyházi vezetők között? Hány templomból dobták ki a főoltárt vagy alakították át mecsetté, étteremmé Nyugaton? Mennyi a szégyenletes kompromisszum, és hányan bántják az Egyházon belül is azokat, akik igazán buzgón tisztelik a Szűzanyát és próbálnak szent életet élni?

De van menedék: az Oltáriszentség és a rózsafüzér. 

Márpedig szükségünk van menedékre, mert a Szűzanya ezt is mondta:

Ha az emberek nem térnek meg és nem javulnak meg, az Atya rettenetes büntetést fog mérni az egész emberiségre. Olyan büntetés lesz ez, amely nagyobb lesz az özönvíznél, és amelyhez hasonlót az emberiség még soha nem látott. Tűz fog hullani az égből, és elpusztítja az emberiség nagy részét, a jókat éppúgy, mint a rosszakat; nem kímélve sem a papokat, sem a híveket. A túlélők olyan nagy elhagyatottságban találják magukat, hogy irigyelni fogják a halottakat.

A mai ember nem fogja fel, hogy a bűnnek következményei vannak. Ártatlanok millióinak vére kiált fel Istenhez, és még többeké fog az eutanázia elterjesztésével. Az Istentől elszakadt ember már olyan mértékig lealjasodott, hogy nem is tudom, mi lehetne ennél lejjebb. A magát fejlettnek hívó világban a paráznaság minden formája, a gyermekgyilkosság, kamaszok testének tönkretétele mindennapos és természetes, hogy a lelkek megrontásáról ne is beszéljek. Talán jó, ha a felét se tudjuk felfogni annak, ami nap mint nap zajlik a világban.

Mi a megoldás? Amit a Szűzanya javasol: bűnbánat, engesztelés, a szentségek vétele, a rózsafüzér imádkozása. Egymagunkban gyengék vagyunk, porszemek, de a Mindenhatóval együtt már egészen más a helyzet. 

Ne éljünk álomvilágban, ne higgyük el, hogy a digitális tevékenykedés, vagy ha helyesen gondolkodunk és beszélünk, elég. Ez korunkban főleg nagy kísértés lehet. Cselekednünk kell, elsősorban a való életben és spirituális síkon. De a mindennapos tevékenységeink, az állapotbeli kötelességeink elvégzése is lelki síkra emelkedhet azáltal, ha Istenért végezzük őket és felajánljuk mindezt a lelkekért és engesztelésül.