Mária, az Újszövetség Frigyládája

Írta: Steve Ray

Miért nevezik a katolikusok Máriát az Újszövetség Frigyládájának? A kérdés megválaszolása az Ó- és Újszövetségen is átívelő, izgalmas utazásra vezet bennünket.

Például Lukács olyan csodálatos dolgokat szőtt Evangéliumába, amelyeket csak egy olyan művelt zsidó érthetett meg, aki ismerte a Szentírást, és akinek „füle volt a hallásra és szeme a látásra”. Az egyik dolog, amiről ismerettel kellett rendelkeznie, a tipológia.

Mindannyian tudjuk, hogy az Ószövetség tele van történetekkel, személyekkel és történelmi eseményekkel. A típus, vagyis előkép egy olyan személy, tárgy vagy esemény az Ószövetségben, amely előre jelez valamit az Újszövetségből. Olyan, mintha ízelítő lenne valamiből vagy előremutató jel lenne valamire, ami majd később fog beteljesedni, megvalósulni. Az előképek olyasvalamik, amik Krisztus kinyilatkoztatásának fényében új, teljes és életet adó értelmet nyernek. Ágoston szerint: „Az Ószövetség az Újszövetség elrejtett valósága, az Újszövetség pedig az Ószövetség feltárása." (A képzetlenek hitre nevelése 4,8)

A tipológia gondolata nem újkeletű. Szent Pál azt tanítja, hogy Ádám az eljövendő, vagyis Krisztus előképe volt (Róm 5,14). Az első keresztények megértették, hogy az Ószövetség tele volt olyan előképekkel, amelyek az Újszövetségben teljesedtek be vagy váltak valósággá.

Néhány további példa a bibliai tipológiára:

• Péter Noé bárkáját a keresztény keresztség előképeként használja (1Pét 3,18–22).
• Pál kifejti, hogy a körülmetélés a keresztény keresztséget vetítette előre (Kol 2,11–12).
• Jézus a rézkígyót saját kereszthalálának előképeként alkalmazza (Jn 3,14; vö. Szám 21,8–9).
• A húsvéti bárány Krisztus áldozatának előképe (1Kor 5,7).
• Pál ezt írja Ábrahámról: „Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani. Ezért vissza is kapta mintegy előképül." (Zsid 11,19)

AZ ÓSZÖVETSÉG FRIGYLÁDÁJA 

Isten szerette az Ő népét és közel akart lenni hozzá. Ennek egy különleges módját választotta. A Katolikus Egyház Katekizmusa így tanít: „Isten népének imádsága Isten sátrának, a Szövetség szekrényének és később a Templomnak az árnyékában bontakozik ki a Pásztorok, főként Dávid király és a Próféták vezetésével.” (KEK 2594) Isten megparancsolta Mózesnek, hogy készítsen egy szentélyt, amelyet nehéz függönyök vesznek körül (vö. Kiv 25–27). A szentély belsejében kellett elhelyezni az akácfából készült, belül és kívül arannyal bevont frigyládát. A frigyládában a mannát tartalmazó aranyedényt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség kőtábláit helyezték el (vö. Zsid 9,4).

Amikor elkészült a láda, az Úr dicsőségének felhője (a Sekina Dicsősége) betakarta a találkozás sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a szentélyt. (Kiv 40,34–35; Szám 9,18–22) A Szentírásban a „betakarni”, „beárnyékolni” kifejezés, valamint a felhő képe Isten jelenlétét és dicsőségét jelképezi. A Katolikus Egyház Katekizmusa eképpen magyarázza:

Az ószövetségi teofániától kezdve a sötét vagy a fényes felhő nyilatkoztatja ki az élő és szabadító Istent, eltakarván dicsőségének transzcendenciáját; Mózesnek a Sinai-hegyen, a találkozás sátrában és a pusztai vándorlásban; Salamonnak a templomszentelés alkalmával. Ezeket az előképeket tehát Krisztus beteljesíti a Szentlélekben. A Szentlélek száll Szűz Máriára és »beárnyékozza őt«, hogy Jézust foganja és világra szülje. A Színeváltozás hegyén a Szentlélek jön a felhőben, mely Jézust, Mózest és Illést, nemkülönben Pétert, Jakabot és Jánost beárnyékolja, »és a felhőből szózat hallatszott: ’Ez az én választott fiam, őt hallgassátok’ (Lk 9,34–35). Végül ugyanez a »felhő fogadta be Jézust« a tanítványok szeme elől a mennybemenetel napján, és fogja kinyilatkoztatni az Emberfiát dicsőségben eljövetelének napján.

(KEK 697)

Könnyű átsíklani a párhuzam felett aközött, ahogyan a Szentlélek beárnyékolta az Ószövetség frigyládáját, és ahogy Máriát is beárnyékozta; illetve ahogyan az Ószövetség frigyládája Isten lakóhelye volt népe között, úgy lett Mária Isten új és tökéletes hajléka.

Isten nagyon pontosan meghatározta a frigyláda minden egyes részletét (vö. Kiv 25–30). A frigyláda olyan hely volt, ahol maga Isten akart lakozni (Kiv 25,8) Isten azt akarta, hogy szavait – amelyeket kőtáblákra írt – egy tökéletes, belül és kívül tiszta arannyal borított edény őrizze. Mennyivel inkább akarta volna, hogy az Ő Igéje, vagyis maga Jézus Krisztus, tökéletes hajlékot kapjon! Ha az egyszülött Fiú egy emberi leány méhébe akart költözni, vajon Ő nem a legtisztább és legszentebb hajlékot készítette volna elő a számára?

Szűz Mária Isten Igéjének élő szentélye, az Új és Örök Szövetség Frigyládája. Szent Lukács evangélista beszámolója az angyali üdvözletről finoman egybefonja az Istennel való találkozás sinai sátrának és Sion templomának a képét. Miként a felhő beborította a pusztában vonuló Isten népét (vö. Szám 10,34; MTörv 33,12; Zsolt 91,4), és ahogyan ugyanez a felhő az Izrael közepén jelen lévő isteni titok jeleként a frigyláda felett lebegett (vö. Kiv 40,35), úgy borítja be és járja át most a Magasságbeli árnyéka az Újszövetség hajlékát, amely Mária méhe (vö. Lk 1,35).

(Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa: A szentély – az élő Isten emlékezete, jelenléte és próféciája)

DÁVID KIRÁLY ÉS ERZSÉBET 

Lukács további párhuzamokat is elrejtett Mária történetében – olyan előképeket, amelyeket könnyű nem észrevenni, ha valaki nem ismeri mélységeiben az Ószövetséget. Mózes halála után Józsue vezette Izrael fiait a Jordán folyón át az Ígéret földjére. Józsue Silóban helyezte el a frigyládát, ahol több mint kétszáz évig maradt. Egy alkalommal az izraeliták egy csatában vesztésre álltak a filiszteusokkal szemben, ezért magukhoz ragadták a frigyládát és a frontvonalhoz siettek vele. A filiszteusok megkaparintották a frigyládát, de óriási bajokat hozott rájuk, ezért inkább visszaküldték Izraelbe (1Sám 5,1–6,12).

Dávid elindult, hogy visszaszerezze a frigyládát (2Sám 6,1–2). Miután egy Uzza nevű férfi szörnyethalt attól, hogy hozzáért a frigyládához, Dávidot félelem töltötte el és így szólt: „Hogyan jöhetne hozzám az Úr ládája?” (2Sám 6,9) Ezután a Ffrigyládát három hónapra Júda hegyvidékén hagyta. A Szentírás azt is elmondja, hogy Dávid táncolt és ugrándozott a frigyláda előtt, és mindenki ujjongott örömében. Óbéd-Edom háza, ahol a frigyládát elhelyezték, áldásban részesült, majd Dávid Jeruzsálembe vitte a frigyládát (2Sám 6,9–14).

Vessük össze Dávid és a frigyláda történetét Lukács elbeszélésével Mária látogatásáról (vizitáció):

Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be, és üdvözölte Erzsébetet.Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.Nagy szóval felkiáltott: »Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?«

(Lk 1,39–43)

• Mária felkelt, és elindult Júdea hegyvidékére. Jártam már mind Ein Keremben (ahol Erzsébet lakott), mind Abu Ghoshban (ahol a frigyláda volt), és csupán egy rövid sétára vannak egymástól. Mária és a frigyláda egyaránt ugyanazon júdeai hegyvidéken jártak.

• Amikor Dávid meglátta a frigyládát, örvendezve így szólt: „Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?” Erzsébet szinte ugyanazokat a szavakat használja: „Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?” Lukács mondani akar nekünk valamit – visszatereli a figyelmünket az Ószövetségre, megmutatva egy párhuzamot.

• Amikor Dávid a frigyládához közeledett, örömujjongásban tört ki, táncolt és ugrándozott a frigyláda előtt. Efódot viselt, papi öltözéket. Mikor Mária, az Újszövetség Frigyládája közeledett Erzsébethez, Keresztelő János felujjongott anyja méhében – János pedig Áron papi nemzetségéből származott. Mindketten ugrándoztak és táncoltak a szövetség ládájának jelenlétében. Az Ószövetség Ládája három hónapig maradt Obed-Edom házában, és Mária is három hónapig maradt Erzsébet házában. Az a hely, amely három hónapig otthont adott a frigyládának, áldást nyert, és Lukács evangéliumának ebben a rövid szakaszában Erzsébet háromszor is használja az „áldott” szót. Otthonát kétségkívül áldottá tette a Frigyládának és a benne lévő Úrnak a jelenléte.

• Az Ószövetségi frigyláda megérkezésekor – akárcsak Mária érkezte során –, mindkettőjüket örömkiáltásokkal fogadták. Az a szó, amellyel Erzsébet üdvözlő felkiáltását jelölik, egy ritka görög kifejezés, amelyet olyan ószövetségi liturgikus szertartásokkal kapcsolatban használnak, amelyek frigyládával és az Isten imádásával kapcsolatosak (vö. Word Biblical Commentary, 67). Ez a szó minden tanult zsidó elméjében azonnal világosságot gyújthatott.

• A frigyláda hazatér és végül Jeruzsálembe kerül, ahol Isten jelenléte és dicsősége kinyilatkoztatást nyer a templomban (2 Sám 6,12; 1 Kir 8,9–11). Mária hazatér és végül Jeruzsálembe kerül, ahol a templomban bemutatja a megtestesült Istent (Lk 1,56; 2,21–22).

Teljesen egyértelműnek tűnik, hogy Lukács a tipológia eszközét használta fel, hogy megmutasson valamit Mária helyéből az üdvtörténetben. Az Ószövetség frigyládájában Isten spirituális jelenvalóság révén jött el népéhez, de Máriában, az Újszövetség Frigyládájában Isten nemcsak spirituálisan, hanem fizikálisan is eljön, hogy népe között lakozzék, mégpedig egy erre a célra előkészített zsidó leány méhében.

Az Ószövetség elmeséli, hogy a sínai pusztaságban egyetlen tárgyat helyeztek el az Ószövetség frigyládájába: Isten azt mondta Mózesnek, hogy a Tízparancsolat kőtábláit tegye a frigyládába (MTörv 10,3–5). A Zsidókhoz írt levél (9,4) arról tudósít, hogy két további tárgy is került a frigyládába: „A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit.”. Figyeljük meg a lenyűgöző párhuzamokat: a frigyládában Isten kőbe vésett törvénye volt – Mária méhében Isten testté lett Igéje. A frigyládában volt a mannát rejtő edény, a mennyei kenyér, amely életben tartotta Isten népét a pusztaságban – Mária méhében az Élet Kenyere van, aki a mennyből szállt alá, hogy örök életet adjon. A frigyládában volt Áron vesszeje, az igaz papság bizonyítéka – Mária méhében maga az igaz Pap. A harmadik században Csodatevő Szent Gergely azt mondta, hogy Mária valóban egy frigyláda: „kívül-belül arany, és méhébe fogadta a szentély minden kincsét”.

Amikor János apostol Patmosz szigetén élt száműzetésben, olyasvalamit írt le, ami minden első századi zsidót sokkolt volna. Az Ószövetség frigyládája ugyanis évszázadkkal azelőtt elveszett – már körülbelül 600 éve senki sem látta. A Jelenések könyve 11,19-ben azonban János egy meglepő kijelentést tesz: „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.”

Ezen a ponton a 11. fejezet véget ér, és elkezdődik a 12. fejezet. A Bibliát azonban eredetileg nem fejezetekre osztva írták meg – ezeket csak a XII. században adták hozzá. Amikor János lejegyezte ezeket a szavakat, nem volt választóvonal a 11. és a 12. fejezet között; ez egy összefüggő elbeszélés volt.

Mit mondott János közvetlenül azután, hogy meglátta a szövetség ládáját a mennyben? „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt (...)” (Jel 12,1–2). Ez az asszony Mária, az Újszövetség Frigyládája, akit Isten kinyilatkoztatott Jánosnak. Úgy látta őt, mint aki azt a gyermeket hordozza, aki vasvesszővel fogja kormányozni a világot (Jel 12,5). Mária egyszerre volt látható mint frigyláda és mint királynő.

De vajon ez a szakasz valóban Máriára utal? Egyesek szerint az asszony Izraelt vagy az Egyházat jelképezi, és ez kétségtelenül így is van. János gazdag szimbolikája jól ismert, ám magából a Bibliából is nyilvánvaló, hogy az asszony Mária. A Biblia egy valóságos férfival (Ádám), egy valóságos nővel (Éva) és egy valóságos kígyóval (az ördög) kezdődik – és egy valóságos férfival (Jézus, az utolsó Ádám [1Kor 15,45]), egy valóságos nővel (Mária, az új Éva [Jel 11,19–12,2]) és egy valóságos kígyóval (az ősi ördög) is végződik. Mindezt már a Teremtés könyve 3,15 jövendölte meg.

John Henry Newman bíboros így írt a Jelenések könyvének erről a szakaszáról:

Azzal érvelnék, hogy a Szent Apostol nem beszélt volna az Egyházról éppen e kép által, ha nem létezett volna a Boldogságos Szűz Mária, aki felmagasztaltatott, és aki minden hívő tiszteletének tárgya. Senki sem kétli, hogy a megemlített »fiúgyermek« utalás a mi Urunkra; miért ne lehetne akkor »az Asszony« utalás az ő anyjára?

(A Boldogságos Szűz Máriáról)

Ugyanebben a fejezetben később azt olvassuk, hogy az ördög elindult, hogy üldözze az asszony többi utódát – a keresztényeket –, ami határozottan arra utal, hogy Mária valamilyen módon az Egyház anyja (Jel 12,17).

Még ha valaki el is utasítja a Máriára vonatkozó katolikus tanítást, azt nem tagadhatja, hogy a katolikusok rendelkeznek hozzá bibliai alapokkal. Márpedig ez egy olyan tanítás, amelyet a keresztények már ősidőktől fogva tanítottak. Íme néhány reprezentatív idézet az ősegyházból – némelyik jóval azelőtt íródott, hogy az újszövetségi könyveket hivatalosan összeállították volna egy végleges kánonba:

Alexandriai Szent Atanáz (kb. 296–373), aki Krisztus istenségének legfőbb védelmezője volt az eretnekekkel szemben, ezt írta: „Ó, nemes Szűz, te valóban nagyobb vagy minden más nagyságnál! Mert ki ér fel veled nagyságban, ó, lakóhelye az Isten Igéjének? Minden teremtmény közül kihez hasonlítsalak téged, ó, Szűz? Nagyobb vagy mindnyájuknál, ó, Szövetség, amelyet arany helyett tisztaság övez! Te vagy a láda, amelyben az igazi mannát tartalmazó aranyedény található, vagyis a test, amelyben az istenség lakozik.” (A torinói papirusz homíliája).

Csodatevő Szent Gergely (kb. 213–kb. 270) így írt: „Énekeljük azt a dallamot, amelyet Dávid ihletett hárfája tanított nekünk, mondván: »Indulj el, Uram, nyugalmad helyére; te és a te szentségednek ládája!« Mert a Szent Szűz valójában frigyláda, amely kívül és belül is arannyal van megmunkálva, s amely befogadta a szentély minden kincsét.” (Homília a Boldogságos Szűz Mária Angyali Üdvözletéről).

A Katolikus Egyház Katekizmusa a legelső évszázadok szavait visszhangozza: „Mária, akihez maga az Úr jön, hogy benne lakozzék, Sion leánya, a szövetség szekrénye, a hely, ahol az Úr dicsősége megnyugszik: Ő »Isten hajléka az emberek között« (Jel 21,3).” (KEK 2676).

Az első keresztények pontosan ugyanazt tanították Máriáról, amit a katolikus Egyház tanít ma, beleértve azt is, hogy ő az Újszövetség frigyládája.

/A fenti írás Steve Ray Mary, the Ark of the New Covenant c. írásának fordítása./