A Szent X. Piusz Papi Testvériség püspökszenteléseiről
Pár éve feltettem egy írást a Szent X. Piusz Papi Testvériségről (FSSPX). De most, az új püspökszentelések után megpróbálom újra kifejteni, hogy én hogy látom ezt az egész FSSPX-kérdést, két dolgot tisztázva előtte:
1. Kb. 16 éve voltam utoljára FSSPX-es misén, a helyi Novus Ordora járok vagy ha néha megtehetem, a Belvárosi Szent Mihály-templomba.
2. Lehetséges, hogy tévedek. Isten látja lelkemet, hogy jóhiszemű vagyok. Senki se vádoljon azzal, hogy nem vagyok „igazi” katolikus, szakadár vagyok, és semmi hitelem. Abszolút nincs szándékomban elszakadni az Egyháztól és elismerem az összes eddigi pápát.
Tehát, amiért én nagyon fontosnak tartom az FSSPX püspökszenteléseit és hálás vagyok értük, akkor is, ha nem tartozom az FSSPX-es hívek közé, az alábbi:
A szabadkőművességnek már vagy 300 éve megvolt az a terve, hogy belülről rontja meg az Egyházat. A II. vatikáni zsinatra a vezetőségében uralomra jutott modernista eretnekek azért hozták létre az új misét, hogy az új (modernista) „katolicizmus”-nak legyen egy rítusa. Lex credendi, lex orandi – ezt tudjuk. A cél a hit és az erkölcsi tanítás megváltoztatása volt, aminek az egyik legerősebb eszköze a liturgia megváltoztatása.
Hithű katolikusként az új mise olyan, mintha egy perzselő sivatagban csupán egy butykosnyi vízzel tengődnél. Van nálad folyadék, nem halsz szomjan, mert ihatsz egy kicsit, hiszen a mise érvényes, magadhoz tudod venni Krisztust. De mégsem az igazi, mégsem elég, és zavaró is sok minden. Ezzel szemben a hagyományos mise olyan, mint egy oázis, amelyből bőven ihatsz, sőt, még meg is fürödhetsz benne. Lehűsít, megtisztít, erőt ad. Pazarlóan bő forrása a kegyelmeknek.
A II. vatikáni zsinat és a liturgikus reformok után gátaszakadtan kezdett tombolni és rombolni a modernizmus, és jószerivel csak egy legény volt a gáton: Marcel Lefebvre érsek. Azok a szeminaristák, akik nem modernista szellemben akartak formálódni, az ő Écône-i szemináriumában találtak menedéket, amely püspöki jóváhagyással működött. Vele és az általa szentelt papok révén fennmaradt a hagyományos tanítás és liturgia.
Nyilván ez szúrta a szemét a modernista egyházi elitnek. Mi a legelegánsabb megoldás? Az, ha szépen hagyják kihalni az FSSPX-et. Ha Lefebvre és Antônio de Castro Mayer (az egyetlen püspök, aki Lefebvre-hez csatlakozott) meghalnak, nincs több hagyományhű papszentelés. Néhány dátum: előbbi 1905-ben, utóbbi 1904-ben született, és a 80-as években járunk. Lefebvre alázatosan kérte a pápát (II. János Pál) nagyon sokszor, hogy hadd szentelhessen püspököket, de ő csak hitegette őt és tologatta a dátumot. Egyszerűen szórakozott vele, vagy hogy úgy mondjam, spirituálisan bántalmazta Lefebvre-t is, a papokat és a híveket egyaránt.
Lefebvre érsek vállán az a teher nyugodott, hogy ha nem lesz több püspökük, vége a hagyománynak. Lehet jönni pl. Szent Pió atya példájával vagy rendalapítókéval és az ő engedelmességükkel, de összehasonlíthatatlan a helyzetük Lefebvre-ével. Pió atya nem gyóntathat és misézhet? Megteszi más. X rendet feloszlat a pápa? Van még sok másik. Itt viszont az egyetlen olyan közösségről volt szó az Egyházban, amely hagyományhű szellemben képezte a papokat és amely a hagyományos misét mondta.
Ezért szentelt püspököket Lefebvre. Nem a saját közössége fennmaradásáért, hanem a hagyományos mise és tanítás fennmaradásáért.
Így szól az egyházi törvénykönyv 1323. kánonja:
Semmilyen büntetésnek nincs alávetve az, aki amikor a törvényt vagy a parancsot megszegte:
1. tizenhatodik életévét még nem töltötte be;
2. hibáján kívül nem tudta, hogy törvényt vagy parancsot szeg meg; a tudatlansággal azonos megítélés alá esik a figyelmetlenség és a tévedés;
3. fizikai erő vagy véletlen hatására cselekedett, amelyet nem láthatott előre, vagy amely ellen, bár előre látta, nem tudott védekezni;
4. akár csak viszonylagosan is súlyos félelemtől kényszerítve, illetve szükségből vagy súlyos kellemetlenségtől hajtva cselekedett, kivéve mégis, ha a cselekedet belsőleg rossz vagy a lelkek kárára válik;
5. jogos védelemből cselekedett az igazságtalanul ellene vagy más ellen támadóval szemben, megtartva a kellő mérsékletet;
6. nem rendelkezett értelmének használatával, fenntartva az 1324. kán. 1. § 2. sz. és az 1326. kán. 1. § 4. sz. előírásait;
7. hibáján kívül úgy vélte, hogy fennáll valamelyik a 4. vagy az 5. sz.-ban említett körülmények közül.
Úgy gondolom, hogy az 1988-as és a 2026-os püspökszentelésre is vonatkozik a 4. és az 5. pont.
Na de fel lehet vetni az idei szentelésekkel szemben, hogy már vannak olyan szervezetek, mint az FSSP vagy az ICKSP, vagy más szerzetesek és egyházmegyés papok, akik a hagyományos misét (is) mondják és a hagyományos tanítást adják át. Akkor mi szükség van egyáltalán arra, hogy az FSSPX létezzen és fennmaradjon a jövőben is?
A Traditionis custodes után ezt egy rendkívül naiv kérdésnek tartom. Abban a Vatikán már teljesen világosan kinyilvánította, hogy az a célja, hogy a hagyományos mise kihaljon, és az ehhez ragaszkodó közösségek betagozódjanak a „Novus Ordo”-ba, és abba a modernista ideológiába, ami logikusan vele jár.
Láthatjuk, hogy a motu proprio óta sorra tiltják meg a püspökök a hagyományos mise mondását, a terjeszkedés pedig gyakorlatilag lehetetlen a megszigorodott feltételek mellett (pl. plébániatemplomban nem lehet a hagyományos misét mondani).
Természetesen ezek a rendelkezések Szent V. Piusz pápa Quo primum kezdetű, 1570-ben kiadott bullája miatt érvénytelenek, hiszen ebben a pápa, mintha látta volna, mi jön négyszáz évvel később, leírja:
Továbbá ezen (rendelkezésünk) folytán, Apostoli hatalmunk erejénél foga, engedélyezzük és mindörökre megengedjük, hogy a szentmise bármely templomban történő énekléséhez vagy olvasásához teljesen ezt a Misekönyvet kövessék ezentúl, a lelkiismeret minden aggálya nélkül, vagy a bármilyen büntetésnek, ítéletnek vagy cenzúrának való kiszolgáltatottság félelme nélkül, szabadon és törvényesen. Sem az elöljárók, sem az adminisztrátorok, kanonokok, káplánok és más világi vagy szerzetespapok, semmilyen címen nem kényszeríthetőek arra, hogy másként mutassák be a szentmisét, mint ahogyan azt Mi megparancsoltuk. Ugyanígy kihirdetjük és elrendeljük, hogy senki nem kényszeríthető vagy erőszakolható ennek a Misekönyvnek a megváltoztatására, és hogy ezen dokumentum nem vonható vissza és nem módosítható, hanem mindörökké érvényes marad, és megőrzi teljes érvényét, a Szentszék megelőző konstitúciói és dekrétumai ellenére is, éppígy bármely tartományi vagy szinódusi zsinat általános vagy különleges konstitúciója vagy ediktuma ellenére, valamint a fent említett templomok távoli és emlékezetet meghaladó rendelkezések által alapított gyakorlata és szokása ellenére is – kivéve amennyiben ezek több, mint kétszáz évesek.
(...) senki nem változtathatja meg ezt az értesítést engedélyünkről, rendeletünkről, rendelkezésünkről, parancsunkról, előírásunkról, engedményünkről, engedélyünkről, nyilatkozatunkról, akaratunkról, dekrétumunkról és tiltásunkról. Bárki is megtenné ezt, tudja meg, hogy a Mindenható Istennek valamint Szent Péter és Pál Apostoloknak haragját vonja magára.
Namármost az FSSPX-en kívül szinte senki se olyan tökös, hogy a Quo primum alapján működjön és tegyen magasról a teljesen jogtalan sprituális abúzusra, amit a pápák vagy püspökök követnek el, amikor korlátozzák a hagyományos misét. Emiatt ha az FSSPX megszűnik létezni, és a teljesen félreértelmezett engedelmesség alapján működő közösségek maradnak csak, azokat egy tollvonással be tudja szántani a pápa, mert ugye „engedelmesség”. Vagy ha nem is hoz egy rendelkezést, akkor szépen megvárja, hogy meghaljanak azok a püspökök, akik hajlandóak pl. az FSSP-s kispapokat szentelni, és vége, ennyi, kihalt a hagyományos mise és a hagyományos tanítás.
Lehet persze azt mondani, hogy történhet csoda. Mi van, ha lesz egy hagyományhű pápa, aki visszacsinálja az egész rombolást és „szabadjára ereszti” a hagyományos misét?
Én ennek a felvetésnek a butaság voltát az alábbi példával világítanám meg:
A bántalmazó férjem nem engedi, hogy ételt adjak a gyermekeinknek, hiába kérlelem őt alázatosan. Anyaként mi a helyes? Ha azt várom, hogy Isten majd csodát tesz és kenyeret varázsol a gyerekeim kezébe, vagy ha nem engedelmeskedem a férjemnek és adok a gyerekeknek ételt?
Én természetesen adnék a gyerekeimnek enni, hiába tett már Isten többször is olyan csodát, hogy ételt teremtett a semmiből vagy megsokasította a keveset. És szerintem minden épelméjű anya ezt tenné.
Egy bántalmazó vezető teljesen jogtalan rendelkezésének nem kell engedelmeskedni. Ahogy én táplálnám a gyermekeimet akkor is, ha a férjem megtiltja, úgy a püspököknek is az a feladata, hogy biztosítsák a lelki táplálékot spirituális gyermekeiknek, vagyis azt, hogy fennmaradjon a hagyományos mise és liturgia.
Egy másik példám is van. Az egyházi vezetés súlyosan beteg. Olyan, mint egy alkoholista apa. Képzeljük el, hogy ennek az apának két gyereke van. Az egyik mindig viszi neki a felest – őt az apa babusgatja, odáig van érte. Ők a modernista egyházfők. A másik gyereke meg akarja gyógyítani, akarata, tiltakozása ellenére el akarja vinni rehabra. Ezt a fiút ordítva kitagadja. Pedig ez a fiú csak jót akar neki. Vajon ez a kitagadás érvényes? Az én szememben pont ennyit ér az FSSPX kiközösítése: mint egy részeg apa hörgése a gyermeke ellen, aki meg akarta gyógyíttatni.
Szerintem az FSSPX pápahűségét és alázatát az is mutatja, hogy pusztán az első szentelések után 38 évvel szenteltek újra püspököket és csak négyet, amikor a négy, 1988-ban felszentelt püspök közül már csak kettő él, és ők is majdnem 70 évesek. Ha tényleg önfejű, gőgös, párhuzamos egyházat építeni akaró szakadárok lennének, ahogy olyan sokan sajnos a hagyományhűek közül is beallítják őket, sokkal előbb és sokkal több püspököt szenteltek volna már. Jelenleg ugyanúgy csak hat püspökük van, mint az első szentelés idején volt, pedig azóta sokkal több a hívük. De az ő céljuk nem az atyai ház kifosztása, hanem épp annyi élelem szerzése, hogy a kicsinyek ne haljanak éhen egy bántalmazó atya nyomasztó árnyékában.
Nekem az a személyes véleményem, hogy addig létezhet csak „engedelmes, szalonképes” hagyományhű katolicizmus, amig létezik az „engedetlen, szalonképtelen” FSSPX. Lehet, meg fogjuk még azt is érni, hogy csak az FSSPX marad és mások, akik mernek a Quo primum talaján álni, és nem hajtjak a fejüket egyfajta fals engedelmesség biztonságos igájába. Mert nehogy azt higgyük, hogy az FSSP-t puszta szívjóságból hozta létre a Vatikán: a célja a megosztás volt, és az, hogy az „engedelmes” tradicionalistákat a jövőben majd könnyedén betilthassa vagy kihalását okozhassa.
Ez az én logikám. Tévedek? Lehet. Ezen múlik az üdvösségem? Biztos vagyok benne, hogy nem. Járnék FSSPX misére a Novus Ordo helyett, ha lenne a városunkban? Minden gondolkodás nélkül.
Én a magam részéről hálás vagyok az FSSPX-nek és gyümölcsöző szolgálatot kívánok nekik a hagyomány őrzésében és továbbadásában, ezáltal pedig az Egyház és a lelkek megmentésében.
*
Ha látni akarjátok, hogy milyen gyönyörű a nem modernista katolicizmus, az eseményt itt tudjátok megnézni angol narrálással.
