Az erőszak tényleg hímnemű?

Nemrégiben feldobott nekem a Facebook egy 2021-es Marie Claire-cikket. Arról szól, hogy Murinai Angéla szerint az erőszak férfitulajdonság, de ha nő a bántalmazó, az is igazából a férfiak hibája. A cikk címe ilyen csodálatos: „Az erőszak hímnemű, akkor is, ha egy nő megüti a férjét”. Ez is elég meredek állítás, de talán még ennél is gusztustalanabb az a rész, amelyben elénk tárul teljes valójában a Murinaiban lakozó híres női empátia:

„Tehát miután hosszú perceken át néztünk nőket, akiket vertek, prostituáltak, halálfélelemben tartottak, akkor a végén gyorsan odatolja még a képünkbe a riportot készítő, hogy vannak ám férfiak, akiket »érzelmileg zsarolnak«, és ők ettől mennyire szenvednek. Gondolom, nem elég nekik a szex. Általában ez szokott a férfi,ak sirámja lenni, amikor az ő bántalmazásukról szólnak, hogy nem kapják meg a nekik »járó« szexet, vagy a nejük nem elég kedves, undok, és elvárja, hogy időnként vigyázzanak a gyerekre. Nagyjából ebben merül ki az átlag férfiak bántalmazása, amint ezt a riportból is levehettük, ha a szavak mögé nézünk. Mindez egyenlőség jellel az otthonukból menekülő, rendszeresen vert, gazdasági függőségben tartott, szexre kényszerített nők ügyeivel. Ja, és a heti egy megölt nővel… Az erőszaknak nincs neme. Hát persze.

Terjed egy ideje ez az eszeveszett ostobaság, amely ilyen módon tesz egyenlőséget a két nem közé. Tehát a nemek közötti egyenlőséget abban (is) szeretné kiterjeszteni, hogy a rendszerszinten bántalmazott nőkről próbálja bebizonyítani, hogy valójában ők is bántalmazók, csak az nem látszik, mert a szegény férfiak nem mondják el.”

Tehát egy férfit nem szokott fizikálisan bántalmazni nő és nem erőszakolja meg. Ha pedig verbálisan vagy szeretetmegvonással bántalmazza (igen, a szexmegvonás szeretetmegvonás), az nem abúzus, az semmi, azt a férfi viselje el.

Murinai Angéla nem tudja, mert nem akar róla tudomást venni, hogy férfiakat is bántalmaznak nők, pl. a Victim Support nevű brit szervezet szerint a férfiakat érő szexuális bántalmazások negyedét nők követték el. Az sem érdekli, hogy a leszbikus kapcsolatokban a legmagasabb a bántalmazási arány. Biztos ez is mind a férfiak hibája, ahogy a gyakori pszichés, verbális bántalmazás is. Szegény bántalmazó nárcianyuk csak a patriarchátus ellen lázadnak, mikor tönkreteszik a férjeiket, fiaikat.

A feminizmusnak ez az ága-boga, amit Murinai Angéla is képvisel, és amely sajnos komolyan teret nyert, nem más, mint a marxi osztályharc nemekre való vetítése. Van a velejéig romlott elnyomó és van a tökéletes áldozat. Ez nem új, már Lenin is fejtegette több, mint száz évvel ezelőtt.

Ahogy az elnyomott osztályokat annak idején a bolsevikok felkarolták, képviseletüket kisajátították és jól ki is használták őket, hogy hatalomra juthassanak, és új elnyomókként bántalmazhassák, aki nekik nem tetszik, úgy karolja fel a nőket, sajátítja ki a képviseletüket  és használja ki őket ez a fajta feminizmus a hagyományos értékek rombolása érdekében.

Ugyanezt csinálják egyébként a rasszkérdés tekintetében is. A fehér a gonosz elnyomó, bántalmazó, gyűlölködő, a színesek az áldozatok. A színesek minden bajáért a fehér a felelős, és olyan nincs, hogy egy színes legyen rasszista fehérekkel szemben. Ha színes bántalmaz fehéret, az is valamiképpen a fehér ember hibája és jogos, a fehér megérdemli.

Ha már rasszok: a mai Európában a nőket fizikálisan bántalmazó, erőszakoló emberek között nem az az egyetlen közös vonás, hogy többségükben férfiak, hanem hogy általában nem fehér férfiak. Én magam is, ha az utcán sétálok, nem a magyar férfiaktól tartok, hanem a cigányoktól. A magyaroktól csak akkor félek, ha szakadt, alkoholista, drogos kinézetük van. Ez nem rasszizmus, hanem a mintázatok felismerése, és vagy gonosz, vagy menthetetlenül agymosott, aki ezt nem ismeri el.

Murinai Angéla persze nagy kegyesen kifejti, hogy szerinte nem a férfiak az eleve rosszak, hanem a patriarchátus. Tehát a férfiak a világ szinte minden részén létrehozták a patriarchátust, de ez nem a természetükből fakad és nekik is rossz. Ez lenne az ún. női logika?

Az igazság az, hogy a patriarchátus jó és a férfi természetéből fakad, de a nőéből is. Nem azzal van a baj, ha egy férfinak hatalma van a családban vagy az államban, hanem ha azzal visszaél.

De Murinai Angéla meg akarja tanítani nekünk, nőknek, hogy ne a patriarchákhoz vonzódjunk, ne a férfias férfiak tessenek nekünk, akik okosabbak, erősebbek és határozottabbak, mint mi, és akikre rá tudjuk bízni az állam és a család vezetését:

„A patriarchátus éppen így mérgezi a nőket is egyébként többek közt azzal, hogy velük is elhitetik, hogy az, és csak az az igazi férfi, aki megfelelő mértékben macsó, kemény, határozott. Aki képes a dolgokat kézben tartani (bármit is jelentsen ez), aki ha kinyilatkoztat, annak súlya van. Minden egyéb férfi kevésbé férfi, és talán nem is alkalmas arra, hogy megvédje őket az élet viharában, egy esetleges háború idején, vagy a feminista hordák támadása ellen. Vagy valami ilyesmi….”

Szóval válasszunk magunknak egy puhány, határozatlan férfit, aki nem tartja a kezében a dolgokat, hanem hagyja, hogy azt mi tegyük. Aki szavainak nincs súlya (ne is legyen szava inkább), vagyis akin tudunk uralkodni, és aki mellett, mivel papucs, testileg-lelkileg kielégítetlen besavanyodottságban tengethetjük a nyomorult életünket, miközben faljuk a mamipornókat a határozott, kemény, pimasz férfiakról.

De nem baj, ha egy férfiatlan férfi mellett boldogtalanok vagyunk! Mert legalább mi parancsolunk. A Murinaihoz hasonló feministáknak pedig ez a lényeg: a hatalom iránti perverz vágyuk kielégítése. Aztán ha ez nem teszi őket boldoggá, hát akkor is a férfiak a hibásak. Sosem a feminizmus. Sosem ők. Mindenért mindig a férfiak, meg azok a nők, akik nem feministák.

Igazából a Murinai-féle eszméket valló feministák évtizedek óta a realitással mennek szembe: a biológiával, a pszichológiával, az alapvető férfi- és női természettel. Teljes mértékben démonizálják a nemi szerepeket, tagadják a nemek közötti különbségeket (vagy esetleg annyi különbséget vallanak, hogy a nők jobbak), a hatalommal való visszaélés helyett magát a férfihatalmat átkozzák, amit Isten rendelt el, és ami nekünk, nőknek is jó.

A patriarchátus negatív oldalával szemben nem a grrrl power a megoldás, hanem a megtérés. Ha a hatalmat gyakorló férfiak mélyen hívő katolikusok (nem csak szavak szintjén, nem álszenten), akkor azt szolgálatként fogják fel és mások javára használják, nem pedig arra, hogy ártsanak vele. Akkor ott olyan törvények is vannak, amelyek megvédik a nőket és a gyerekeket, de a férfiakat is a hatalmasok túlhatalmától, bántalmazásától. Akkor ott a családi dinamika nem kényúr és rabszolga, hanem király és királyné.

Nem véletlen, hogy a női jogok a keresztény országokban jutottak el ilyen szintre, és több más kultúrába is az európai (származású) ember vitte el a nők nagyobb megbecsülését, szabadságát. Mindenki a feministáknak hálálkodik, de valójában a keresztény vagy legalább is a kereszténység eszméi által befolyásolt férfiak voltak azok, akik megadták a szavzati vagy az egyetemre járás jogát a nőknek, és semmi, de semmi nem kényszerítette őket arra, hogy megtegyék. A feminizmus sosem volt olyan erős, hogy bármit is kikényszeríthessen a férfiaktól. Annak idején férfiparlamentek szavaztak meg minden női jogot.

Valójában a férfiak olyan előnyben vannak a nőkkel szemben mind biológiailag, mind pszichésen, hogy ha összefognának és ezt akarnák, bármikor szolgasorba kényszeríthetnének minket és elvehetnék minden jogunkat. Nézzétek csak meg Afganisztánt! De nem teszik, és tudjátok, miért? Mert a fejlett világban részben a keresztény eszmék befolyásolják még az ateista férfiakat is. 

Murinai pedig gúnyolódhat azon, hogy férfias férfiakra van szükségünk, akik megvédenek minket. Ebből is látszik, mennyire fogalmatlan. Igenis vannak reális veszélyek, amelyektől meg kell védeni minket. Vannak Magyarországon is olyanok, akiktől tartanunk kell, de Nyugaton is egyre többen vannak, akik mind a nők testi épségére, mind a jogaikra veszélyt jelentenek. De az elpuhult, példaképektől megfosztott, feminizmussal és liberalizmussal agymosott férfiak, akik talán még csak nem is vallják magukat férfinak, nem fognak sem minket, sem a gyermekeinket megvédeni. Magyarországon is évtizedek óta nyögjük a puhány igazságszolgáltatás következményeit, amelynek hála nemhogy nem bünteti, de egyenesen tenyészti és bátorítja azokat, akik a leginkább veszélyt jelentenek ránk. 

Nem a konzervatív, keresztény, férfias férfi a nők ellensége, nem az rossz a nőknek, ha férfiak a vezetők, hanem azok ártanak a nőknek, akik ezek ellen a férfiak ellen, valamint a saját természetük ellen lázítják őket, és a férfiak elférfiatlanodásán dolgoznak. A megoldás a nemek problémáira nem a bolsevik ízű feminizmus, hanem a katolikus patriarchátus. Ha ez nem jön el, akkor muszlim patriarchátus lesz Európában, és akkor végre valóban lesz mi miatt panaszkodnia az európai feministáknak, csak épp lehetőségük nem lesz rá. Mert tudjátok, ha valóban elnyomásban éltek, akkor nem írogathattok cikkeket tucatszámra azokról, akik elnyomnak.