Női jog az íráshoz és az antifeminizmushoz ~ válasz a bántalmazó feministáknak
Többször felmerült az az érv ellenem, hogy nem kritizálhatom a feministákat vagy a feminizmust, ha nyilvánosan írok, mert amennyiben nem lenne feminizmus, esélyem se lenne arra, hogy nőként mások előtt megnyilvánuljak. Tehát én valamiféle szánalmas áruló vagyok, aki oda piszkít, ahonnan enni kap, ráadásul álszent is, mert antifeministaként egy feministáknak köszönhető joggal élek nap mint nap.
Szögezzük le: az, hogy nők csak a feminizmusnak hála írhatnak, tévedés. Nem vitatom publikáló nők számának megszaporodásában játszott szerepét a feminizmusnak, azonban az is igaz, hogy hosszas listát lehetne összeállítani azokról a nőkről, akik a feminizmus térnyerése előtt széles körben olvasott szerzőkké tudtak válni.
De gondolatkísérletként tegyük fel, hogy ez igaz, és a nyilvánosság számára való írás jogát a feministáknak köszönhetem. Ezzel kapcsolatban két meglátásom lenne.
Az egyik, hogy lehetek úgy kritikus a feminizmussal vagy vallhatom magam antifeministának, hogy van néhány dolog, amivel egyetértek benne. Valószínűleg egyetlen eszmét sem tudnék találni, amiben abszolúte semmivel nem értek egyet. Eleve a feminizmus több hullámból és még több irányzatból áll. Komolyan azt várjátok, hogy az ember vagy mindennel egyetértsen vagy semmivel? Ez abszurd.
A másik, hogyha egy politikai eszme vagy szervezet ért el valamit, amit élvezek, akkor az nem kötelez arra, hogy a híve legyek. Pl. az otthonunkat a CSOK segítségével építtettük. Akkor most nekünk a Fideszre kellett volna szavaznunk, és nem szabadott volna őket kritizáló bejegyzéseket írnom? Minden nyugdíjasnak kommunistának kéne lennie, mert ők vezették be az általános nyugdíjat Magyarországon? Az összes Volkswagen-használó álszent, ha nem hitlerista? Gondolkozzunk már egy kicsit értelmesen, és lássuk be, hogy ez mekkora nonszensz.
Szóval minden feministát, aki azzal támad, hogy nélkülük kb. levegőt se vehetnék, hagyjam abba az írást, és persze – nőjogi harcoshoz méltón – azt javasolja, hogy takarodjak vissza a konyhába, arra kérném, hogy próbálja meg moderálni magát és higgadtan átgondolni, hogy ez az érv mennyire nem állja meg a helyét sem történelmileg, sem logikailag.
Igyekszem empatikus lenni: megértem, hogy nehéz tisztán gondolkodni, mikor feministaként épp azt látod, hogy egy nő a szabad akaratát gyakorolva nem ért veled egyet sok mindenben és ennek hangot is ad. Mert, ahogy azt sokszor tapasztaltam, a feministáknak egy igen komoly hányada a nők képviseletét ki akarja sajátítani, mint a Fidesz a nemzethez való tartozást, ezért végtelenül idegesíti őket, ha egy nő nem az eszmetársuk. Azt hiszik, amit ők akarnak, az a jó a nőknek, és nem bírják feldolgozni, hogy vannak nők, akik ezt másképp látják.
Számomra nagyon szomorú, hogy sok feminista nem egyszerűen vitatkozik velem, hanem megkérdőjelezi az értelmi képességeimet, durva szavakkal illet és fenyeget. Noha elvileg rendkívül érzékenyek a nőket érő lenézésre és erőszakra, mégis, csak azért, mert máshogy gondolkodom, mint ők, elkezdenek verbálisan bántalmazni, ráadásul olyan lekezelő, alantas és nem egyszer szexista stílusban, hogy azt még egy címeres hímsoviniszta is megirigyelhetné. Lehet, hogy a mansplaining mellé érdemes lenne bevezetni a feministsplaining kifejezést is?
Nem baj, csináljátok csak, legalább pörgetitek az algoritmust, és jópár ember előtt világossá teszitek, hogy messze nem a nőkért vagytok úgy általában: ez csak kampányszöveg. A valóságban számotokra egyáltalán nem a nők szabadsága és sokfélesége a fontos, hanem az, hogy egy bizonyos nektek tetsző ideológiai alapján gondolkodjanak és éljenek. Én veletek szemben legalább felvállalom, hogy nem a korlátlanul szabad választás mellett vagyok, hanem azt szeretném, ha a hagyományos keresztény tanítás keretein belül keresnék a nők a boldogságot, mert meggyőződésem szerint ott található meg.
A megnyilvánulásaitokról még annyit, hogy azok a benső világotokról is lerántják a leplet, és általuk önként és dalolva tárjátok fel, hogy mennyire is teszi boldoggá a nőket a modern feminizmus.
Mindenesetre a minősíthetetlen hozzászólások ellenére továbbra is meg fogok osztani írásokat. A gyűlölködőknek pedig azt tudom mondani, hogy már nem nézem a megjegyzéseket, úgyhogy nyugodtan tajtékozhattok amiatt magatokat leleplezve, hogy nem csak feministák merészelnek megszólalni nőket érintő ügyekben.
/A fenti írásom a blog Facebook-oldalával kapcsolatos./