Gondolatok a választások után
Nem szoktam pártpolitizálni a blogon, ezért nem is osztottam meg semmiféle pártnak a tartalmát vagy buzdítottam egy bizonyos pártra való szavazásra név szerint. Amit írtam, hogy „el fogok menni vasárnap szavazni és azt a pártot fogom erősíteni a voksommal, amelyik a legközelebb áll ahhoz, amit én is vallok.”
A választási eredmények miatt többen bepánikoltak a keresztények közül, mert félnek attól, hogy rossz irányba változik az ország helyzete, hiszen egy olyan közösségnek adott a magyarság 2/3-os teljhatalmat, akiktől nem tudhatjuk, mit várhatunk. Persze vannak, akik már pontosan tudják, hogy mi lesz... van, aki szerint kánaán, van, aki szerint armageddon.
Az én hozzáállásom az, hogy elővettem a Tisza programját, és elolvastam az engem érdeklő részeket, meghallgattam Magyar Péter sajtótájékoztatóját, és a jövőben is igyekszem nyomon követni a nyilatkozatait.
Az első benyomásom az, hogy megdöbbentően sok jó gondolat van abban, amit mondott, illetve a programban is, ugyanakkor a stílusával nem tudtam mindig azonosulni (pl. mikor Sulyok Tamást zugügyvédnek nevezte, vagy mikor kijelentette, hogy jobban beszél, mint Orbán Viktor). Tudom, hogy egy politikusnál, amit mond és amit tesz, az nagyon sokszor a legkisebb hasonlóságot nem mutatja. Mindenesetre bízom abban, hogy a fideszes média eltúlozta azt, hogy milyen szörnyű lesz minden, ha elveszítjük Orbánt és megkapjuk helyette Magyart.
Ami szerintem a lényeg, és én ehhez próbálom tartani magam, hogy nem olvasok mindenféle borongós bejegyzést és apokaliptikus jóslatot a jövőről, vagy épp konteós hergelést a választások elcsalásáról, hanem próbálok tájékozódni maguktól a leendő új vezetőktől a terveikről, és megvárni, hogy mit tesznek. Majd ha valami rosszat tesznek, akkor fogok bosszankodni és szomorkodni, nem pedig előre belehergelni magam valami miatt a depresszióba, ami lehet, hogy meg sem fog történni.
Természetesen ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy ő márpedig tudja, hogy mi lesz és milyen szörnyű lesz minden, és végtelen mennyiségben akarja fogyasztani, sőt gyártani a hangulatkeltő találgatásokat, mert ettől hiszi magát tájékozottnak, szíve joga, csak én nem foglalkozom vele. Kizárom az ilyen tartalmakat az életemből. És nem török olyan babérokra, hogy jósoljak, aztán verhessem a mellem, hogy „én megmondtam”. Inkább imádkozom az új vezetők megtéréséért, és hogy a jó terveiket meg tudják valósítani.
Naiv vagyok? Nem hiszem. Mint írtam, tudom, hogy a poltikikusoknak a tetteit, nem a szavait kell nézni. És természetesen megvan az oka, hogy miért nem a Tiszára szavaztam. De nem vagyok hajlandó előre szorongani olyan intézkedések miatt, amiket még meg se hoztak, és lehet, hogy nem is fognak. Az életmódunk eddig is olyan volt, hogy jól osztottuk be a pénz és mindig raktunk félre, ennél többet nem hiszem, hogy tudnánk tenni, mert nem fogunk tanyára költözni, prepperkedni és önellátó életmódot folytatni.
A covid alatt azt tanultam meg, hogy az ép elmém és a jó hangulatom érdekében ez a bölcs viselkedés a számomra. Sok mindenről bebizonyosodott azóta, amit olvastam ebben a témában, hogy csak elmebeteg riogatás volt. Anyaként se vagyok pesszimista, már most vannak keresztényellenes tanárai a gyerekeimnek és mégis úgy látom, hogy át tudtuk nekik adni a gondolkodásmódunkat. Elmondják itthon, hogy milyen hülyeséget mondtak nekik a tanárok, és megbeszéljük, hogy miért nem igaz, amit állítanak, és helyette mi az igazság. Ha a családi kapcsolatok erősek, ha odafigyelünk a gyerekeinkre, ha sokat beszélgetünk velük, ha nem adunk nekik képernyőket, amik révén korlátlanul, ellenőrizetlenül és megbeszélés nélkül érik őket benyomások, akkor egy liberális kormányzás alatt is jó keresztényeknek és hazafiaknak tudjuk őket nevelni. De persze a végső döntés majd az övék lesz, garancia nincs. Ahogy mondani szokás, Istennek csak gyermekei vannak, nem unokái.
