Még néhány gondolat az aggályosságról

Összefoglalva az előző írásokat, azt gondolom, hogy az aggályosság és a rigorizmus ellenszere az Istenbe vetett gyermeki bizalom.

Ahelyett, hogy szeretnék tökéletes lenni és tökéletességemben odaállni Isten színe elé, tökéletlenségemben állok oda és Őrá bízom egy imában, hogy Ő tegyen tökéletessé.

Ha attól félek, hogy gőgből teszek valami jót, nem legyőzöm magamban a gőgömet, majd elé állok, hanem elé állok, és kérem, hogy vegye el az esetleges gőgömet.

Ha attól félek, hogy szentségtörően áldozom, megmondom Neki, hogy tudja jól, mennyire félek attól, hogy halálos bűnben áldozom, tehát tudja, hogy nem akarok ilyet tenni. Bűnt pedig csak tudva és akarva lehet tenni. Így kimegyek áldozni, hacsak nem vagyok teljesen biztos abban, hogy halálos bűnben vagyok.

Egyszerűen egy gyerek vagyok, aki Istentől várja a segítséget. Tudom, hogy Isten számára az akarat, a szándék a legfontosabb, ezért kérem Őt dolgokra, amivel kifejezem, hogy akarom azokat a dolgokat. 

Tudja, hogy nem akarok bűnt elkövetni, nem akarok gőgös lenni, nem akarok halálos bűnben áldozni, nem akarok érvénytelenül gyónni. Kérem is a segítségét, hogy egyik se történjen meg és bízom így benne, hogy nem is fog. 

Emellett persze én is minden tőlem telhetőt megteszek. Nem a sült galambot várom, de tudom, hogy minden jó Tőle van. 

Már nem menekülök semmit sem tevésbe és semmit sem mondásba az elől, hogy valamit lehet, hogy gőgből (is) teszek vagy mondok, hanem teszem a jót, és közben kérem Istent, hogy ne váljak tőle gőgösse, illetve tisztítsa meg a szívemet a már benne lévő gőgtől.

Ha addig várnánk minden jótettünkkel, amíg tökéletesek nem leszünk, aligha tennénk bármit is, de nem is valószínű, hogy tökéletessé válnánk a jótettek nélkül. Sőt, a tévedések és a rosszul sikerült szavak vagy tettek is segíthetnek a jobbá válásban. De az a szolga, aki félelemből elássa a tálentumát, az Úr haragjával néz szembe, hiszen nem kamatoztatta, amit Tőle kapott: ugyan nem tett rosszat – de jót sem. (Pont erről a szól a Babette lakomája, amit már korábban ajánlottam.)

Igazából az aggályosnak azt kell felismernie, hogy pont az aggályossága az, ami valamiképpen gőgös dolog: retteg a hibázástól, retteg attól, hogy nem tökéletes minden szava és tette. Szégyelli tökéletlenségét Isten és az emberek előtt. Pedig elhiheti, hogy az emberek, de főleg Isten nagyon is jól ismeri, hogy milyen. 

Mennyire tudják az aggályosok amiatt gyötörni magukat, hogy bűnt követtek el vagy tévedtek. De min is kéne csodálkozni? Azon, hogy a tizedik napon visszaestél a bűnös szokásodba, vagy nem láttál mindent tisztán huszonévesen? Inkább azon csodálkozz és légy hálás érte, hogy kilenc napig nem vétkeztél, meg hogy volt, amit jól láttál. Tarts bűnbánatot, kelj fel és kérd Istent, hogy többet ne kövesd el a bűnt. Ha kell, hétszer hetvenhétszer.

De olyanokat is kérhetsz Tőle, hogy segítsen imádkozni, segítsen viszontszeretni Őt, segítsen, hogy ne legyél aggályoskodó, segítsen, hogy ne bántsd vissza azt, aki megbántott. Mindent kérhetsz Tőle. A legbanálisabb dolgokat is. Én volt, hogy a megtérésem után azt kértem, keltsen fel a mise előtt, mert magamtól nem tudok felkelni. Talán kicsit szemtelen dolog volt, de bevált... Mostanában azt kérem Tőle, hogy segítsen imádkozni és elmélkedni. Ami az én dolgom, hogy odaadom Neki az időmet, mikor a kislányom elaludt, de nem én erőlködöm, nem én „csinálom” az imát vagy az elmélkedést, hanem Rá bízom magam. Szerintem nem az a dolgunk, hogy egyedül küzdjünk és nagy tetteinkkel lenyűgözzük Őt, hanem hogy mint egy kisgyerek, folyton Tőle kérjünk és az Ő erejére számítsunk. Persze odatesszük a magunkét, de az porszemnyi töredék ahhoz képest, amekkora kegyelmet Ő ad nekünk. 

Ne akarj nagy szentnek tűnni. Gyerek akarj lenni, mert az is vagy. Legalábbis én az vagyok a korom ellenére is, és ez a hozzáállás nagyon sokat segített az aggályosság és a rigorizmus leküzdésében, vagy abban, hogy amiatt szenvedtem, nem tudok jól imádkozni vagy elmélkedni.

Annyira megértem, hogy csakis a szeretet tehet minket kedvessé a Jó Isten előtt, hogy ez a szeretet az egyetlen jó, amire törekszem. Jézus kedvét leli abban, hogy megmutassa nekem az egyedüli utat, amely ehhez az Isteni olvasztókemencéhez vezet s ez az út a kicsi gyermek ráhagyatkozása, aki félelem nélkül alszik el Atyjának karjaiban.

(Lisieux-i Szent Teréz)