Ha olyat szeretsz, akit nem szabadna...

A popkultúra elhitette velünk, hogy a szerelem csak úgy megtörténik, teljesen vakon és véletlenszerűen, és nem lehet ellene mit tenni. Ráadásul ha nem teljesül be a szerelmünk, boldogtalanok leszünk.

Ez ostobaság.

Egyrészt abszolút racionális alapja van annak, kit találunk vonzónak.

Másrészt amit érzünk, az nem szerelem, hanem csak vonzalom, és mi döntjük el, hogy hagyjuk-e elhatalmasodni magunkon, vagy sem.

Egy érzésnek sem vagyunk kiszolgáltatva, a vágynak sem.

Ha olyasvalaki iránt kezdünk el vonzalmat érezni, aki iránt nem szabad, tehetünk ellene:

1. Imádkozzunk, hogy Isten vegye el a szívünkből ezt a vágyat.

2. Ne álmodozzunk az illetőről.

3. Nemhogy ne keressük a társaságát, de egyenesen kerüljük el olyan messzire, amennyire csak lehet, ha kell, akár áldozatok árán is (pl. munkahelyváltás).

Az egyszerű vonzalomból akkor lesz mindent elsöprő szerelem, ha tápláltuk. Szabad akarati döntésünk, így teszünk-e vagy sem.

És nem, nem leszünk boldogtalanok, ha nem teljesül be a vágyunk. Szépen lassan el fog múlni. Talán visszanézve nem is értjük majd, mégis mit ettünk az illetőn...

Tehát nem: nem kötelező házas férfival összejönni, vagy pappal, vagy házas nőként valaki mással, mert jaj, villám csapott belénk és meghalnánk bánatunkban, ha nem teljesedne be a „szerelmünk”. Ez ostobaság. Felnőtt ember vagy!

A másik hülyeség, hogy csak annak támad fel a szívében vágy más iránt, aki boldogtalan a párkapcsolatában. Persze, kiszolgáltatottabbá tehet egy rossz házasság a másik nem felé, de szerintem ez inkább a temperamentumunktól függ. Teljesen normálisnak tartom, hogy valaki képes legyen érzékelni a nagyszerű férfit vagy nőt több személyben is, hogy többeket is vonzónak és szimpatikusnak tartson a másik nemből, ne csak a házastársát. Épp ezért sem hiszek a férfi-nő barátságban.

A feladat tehát: kukázni Hollywood hazugságait és őrizni a szívünket, és akkor nem fogunk összekavarodni olyasvalakivel, akivel nem szabadna.

Azt pedig véssük az eszünkbe örökre, hogy nem bizonyos vágyaink ki nem élese a boldogtalanság, hanem a megszentelő kegyelem elvesztése és a pokol.