Az idióta férj és apa toposza

Egy alkalommal új mesét kerestünk a gyerekeknek. Nézzünk Flintstones családot! – mondtam. Meg is találtuk az első részt a neten. Teljes sokk volt, és azóta se néztük. Ugyanis az egész nem szólt másról, minthogy a férjek idióták és a feleségeik bölcsek. Azt még megértem, hogy a 21. századi Peppa malacban is ugyanígy ábrázolják a szülőket, de a Flintstones család 1960-ban készült!

Tulajdonképpen ha belegondolunk, rengeteg mesében, filmben, sorozatban ez a felállás. A férj, az apa infantilis és inkompetens. Egy neandervölgyi, akit meg kell nevelni. A bölcs, higgadt, érett feleség és anya szükséges ahhoz, hogy irányítsa a dolgokat, elsősorban a családot, és rendes embert faragjon a férjéből. A férj nem családfő, dehogy! Inkább olyan, mintha egy lenne a gyerekeik között, aki rendre a felesége irányítására és feddésére szorul.

Csakhogy bennem felmerül a kérdés: ha egy nő annyira érett és bölcs, akkor hogyan mehetett hozzá egy gyerekes férfihoz, akire nem lehet felnézni, akiben nem lehet megbízni? Ha hozzámentél egy idiótához, akkor te magad nem vagy az? A házasságkötésedkor hol volt az a híres józan ítélőképességed, amire hivatkozva elorzod a férjedtől a család vezetőjének szerepét?

Tulajdonképpen aki a férjét nem tartja érdemesnek arra, hogy családfő lehessen, az magáról is ugyanúgy negatív bizonyítványt állít ki. 

Nagy valószínűség szerint a férjed nem alkalmatlan a családfőségre, hanem vagy egy bűnös nő vagy, aki hataloméhségből és gőgből nem hajlandó alárendelődni a férjének, vagy bántalmazott vagy, lelki sérült, aki félelemből nem tudja rábízni magát egy férfira. 

Bármelyik is a helyzet, mindkettőre van megoldás. Az elsőre a bűnbánat és az önnevelés, a másodikra pedig az, hogy kéred Jézust, gyógyítsa be a lelki sebeidet, és nagyon komolyan elkezdesz rajtuk dolgozni egy jó lelki vezetővel, vagy ha szükséges, egy mélyen hívő pszichológussal is.

Ha érvényes szentségi házasságot kötöttél, akkor kötelességed engedelmeskedni a férjednek mindenben, hacsak nem bűnt kér tőled, vagy ha nincs olyan állapotban, hogy tényleg alkalmatlan a vezetésre (pl. alkoholista, drogfüggő, súlyos mentális problémákkal küzd) De ezt ne te magad döntsd el, hogy ilyen vagy olyan a férjem, tehát nem kell neki engedelmeskednem, hanem vonj be lelki vezetőt! És ne olyat, aki a füledet csiklandozza.

Az eredeti bűn bizonyos szempontból a feminizmus volt. Az ősbűn azt jelenti, hogy Éva hatalmat akart magának (ő döntse el, mi a rossz és mi a jó), és aztán a gyenge Ádám nem feddte meg őt, és nem utasította el a gyümölcsöt, hanem engedelmeskedett Évának, és így mellésüllyedt a bűnbe.

Ha megnézzük a médiatermékeket, nem csak a férfiakat ábrázolják rettenetesen, de az alárendelődő, nőies, klasszikus nemi szerepek szerint élő nők is megkapják a magukét. A feminista boszorkányok minden nőt gyűlölnek, aki nem hajlandó velük együtt lázadni, hanem alárendelődik a férjének és betölti, amire nőként született. A férjüket szeretni és tisztelni tudó, gyermekeket vállaló, háztartásbeli, nőiesen kinéző és viselkedő nők szolgalelkű, buta, unalmas, megfelelési kényszeres, vagy épp önző, ravasz és haszonleső személyekként vannak bemutatva, akik hatalomért és elismerésért cserébe felelnek meg a „férfielvárásoknak”. A feministák lelke annyira torz, hogy el sem tudják képzelni, hogy egy nőt nem a hataloméhség és az elismerés iránti vágy, hanem a szeretet és a felismert igazság ösztönöz arra, ahogyan viselkedik és él. 

Ha feleség vagy, nem fogsz szentté vlni, amíg nem tanulsz meg engedelmeskedni a férjednek és tisztelni őt, és amíg nem leszel hajlandó nőként, és nem férfiként élni. A társadalom és az Egyház sem fog meggyógyulni, amíg a nők lázadásban élnek, természetükkel és Istentől adott hivatásukkal szemben határozzák meg magukat, a hatalmat, az elismerést és az evilági élvezeteket hajhászva. Istennek meg is van a véleménye a feminista egyházközségekről és társadalmakról: szépen lassan, de biztosan kihalnak.

Nemrégiben egy demokrata politikusnő azt mondta: „Nem akarok gyerekeket. Hatalmat akarok!” Mi, nők mindannyian eldönthetjük, hogy milyen úton járunk. Építhetünk és gyógyíthatunk, de rombolhatunk és mérgezhetünk is. Végül pedig a vár ránk a menny vagy a pokol. Te melyik úton fogsz járni?