A nőies külső

Sosem voltam egy kifejezetten nőies alkatú nő. Úgy értem, hogy elég sovány vagyok. Ezt tekinthetném szerencsétlenségnek, ahogy régen tettem, de most már nem zavar, sőt, látom az előnyeit. Ugyanis rengeteg dolgot tanultam belőle.

Azt hiszem, ha kamaszként nem érzem a testem nőietlennek, akkor nem kezdek el azon fáradozni, hogy különböző eszközökkel megpróbáljak nőiesebbnek tűnni.

Annak idején teljesen oda voltam Audrey Hepburnért, mert azt láttam rajta, hogy valaki soványsága ellenére is sugározhat nőiességet. Rájöttem, hogy a test nem minden. Az öltözködésünk, a hajviseletünk, a mozgásunk, a hanghordozásunk, a szavaink, az arckifejezésünk, a gondolkodásmódunk, a viselkedésünk – ezeknek az összessége adja a nőiességet, vagy ellenkezőleg, tehet minket nőietlenné. Ráadásul a nőiességnek is több árnyalata van, nem kell mindenkinek „bombázónak" lennie, hogy nőies legyen. Isten szereti a változatosságot, és a férfiaknak se egyforma az ízlése.

Ez a felfedezés arra ösztönzött, hogy elkezdjek figyelni arra, hogy nőiesen és elegánsan öltözködjek. Bár gyerekként a szoknya az ünnepségekre tartogatott kötelező kényelmetlenségnek tűnt, kamaszként eljutottam lassan oda, hogy szinte csak és kizárólag szoknyát vagy ruhát hordtam. Elkezdtem finoman sminkelni és előszeretettel csavartam be a hosszú hajamat mindenféle alkalomra. Örömmel vettem észre, hogy így nőiesnek érzem és látom magam, ahogy mások is.

Két fontos felfedezést tettem. Az egyik, hogy a kinézetünk nem csak annak a terméke lehet, mi van belül, hanem fordítva, a külsőnkkel formálhatjuk a bensőnket és alakíthatunk az énképünkön. A másik, hogy a kinézetünk a környezetünkre is hat, üzenet jelleggel bír. Mondhatom vele azt, hogy „Egy hölgy vagyok, bánj velem udvariasan és tisztelettel!", de azt is, hogy „Kemény nő vagyok, hagyjál békén!", vagy épp, hogy „Egy darab húsként tekintek magamra, te miért tennél másképp?" Így bizonyos mértékig befolyással lehetek arra, mások hogy bánnak velem.

Manapság durva támadásnak van kitéve a nőiesség. A feminizmus nem más, mint női öngyűlölet. Épp ezért harcol minden ellen, ami kifejezetten nőies. Gyűlöli a tényt, hogy a nőies jellemvonások, a nőies viselkedés, valamint a termékenységünk meggátol minket abban, hogy férfiakká váljunk. Egy kedves, gondoskodó, szolgáló lelkületű nő, aki számára sokkal fontosabb a biztonság és a béke, mint a versengés és a hangos sikerek, és aki ráadásul évtizedeket tölt várandóssággal és gyermekgondozással, nem tud, de nem is akar férfi életmódot folytatni. Ezért a feminizmus fontos eszköze a fogamzásgátlás és a női psziché elférfiasítása. Az előbbinek hála egy nő tud, a másodiknak hála akar is férfi életmódot élni.

Hogy lehet elférfiasítani egy nőt? Úgy gondolom, erre a két legerősebb eszköz a média és a divat.

Fontos, hogy a filmekben, sorozatokban csupa férfias nő jelenjen meg példaképként, a nőies és hagyományos nemi szerepben élő nő pedig jelenjen meg úgy, mint aki boldogtalan, megvetett és elnyomott, vagy pedig robotszerű, görcsös és műanyag, esetleg buta és unalmas. Legyen az az erény, ha egy nő lázad. A tudományos vagy munkahelyi sikerek jelentsék a valamit a családanyai es háziasszonyi eredményekkel szemben, vagy pedig keltsék azt az illúziót, hogy a kettő egyszerre is kivitelezhető. Ezt teheti a média.

A divat pedig úgy formálhat, hogy a férfias kinézetet teszi meg divatosnak, illetve a nőies kinézetet csak szemérmetlen formájában propagálja. Így lehetséges, hogy egy nő manapság vagy nadrágot, vagy miniszoknyát tud csak venni. Próbálj meg olyan szoknyát vagy ruhát vásárolni, ami legalább a térdedet takarja, szinte lehetetlen küldetés.

Divat az androgün külső. Már a kiskamaszoknak kínált ruháknál is sokszor a fiú- és a lányruha közt alig van különbség. Mintha csak 11-12 éves korodig lehetnél lányos a divattervezők szerint: utána csak férfias vagy k..vás lehetsz (bocsánat). Arról nem is beszélve, hogy egyre több fiatal nő vágat magának pistikefrizurát, hogy úgy nézzen ki, mintha a saját kisöccse lenne. Sokszor alig lehet kitalálni, férfi vagy nő-e az illető.

Nem csoda, hogy milyen mértékű a nemiidentitás-válság. Férfinak vagy nőnek születünk, de hogy normális legyen az énképünk, ahhoz a neveltetésnek, a divatnak, a médiának is meg kéne támogatnia minket. 

Mivel test és lélek egysége vagyunk, hatalmas ereje van a kinézetünknek, higgyétek el! Nem véletlen tiltotta meg Isten, hogy a másik nem ruháiba öltözködjünk. Ha az Úr nőnek teremtett, akkor el kell fogadnunk ezt alázatosan, és arra kell törekednünk, hogy minél nőiesebbek legyünk, vagyis hogy kibontakoztassuk, kiteljesítsük azt, akinek Isten alkotott minket. Igazán boldogok is csak akkor lehetünk, ha merünk azonosak lenni önmagunkkal, és azt a feladatot töltjük be, amelyre születtünk.

A hagyományos nemi szerepek, így a férfi és női külsőségek karakteres elkülönülése nem korlátozó, elnyomó rossz, hanem támasz és segítség azért, hogy egészséges, öntudatos, valódi nővé vagy férfivá érjünk felnőtt korunkra. A mai teljes zűrzavar korában rendkívül fontosnak tartom, hogy odafigyeljünk arra, hogy a nemünk szerint öltözködjünk. Ezzel egyrészt a saját identitásunkat erősítjük, másrészt jó példát adhatunk másoknak. Ahogy egyszer elindult a nadrág és a rövid haj kulturális forradalma a nőies értékekkel szemben, úgy folytathatjuk mi „ellenforradalmunkat" a nőiességért.

Csodálatos dolog nőnek lenni. Valódi felszabadulás feladni a harcot, rábízni magunkat egy férfira, és visszavonulni az otthonunk és a gyermekeink körébe. Nap mint nap nőiesen és elegánsan öltözködni, annak a méltóságnak a tudatában, hogy a testünk a Szentlélek temploma. Élvezni mindazt, ami nőként a mi előjogunk, és nem törekedni kisebbségi komplexustól vezérelve, hogy azok legyünk, amik nem vagyunk.

A saját tapasztalatom révén is csak bátorítanálak titeket, hogy figyeljetek oda a kinézetetekre, és merjetek nőies(ebb)en öltözködni, viselni a hajatokat stb. Merjük csak felmutatni a katolikus nőiség méltóságát. Ez nem önző cicomázkodás csupán, hanem szolgálat egy olyan korban, amikor a nők vagy elfedik, vagy a szemérmetlenségük révén lealjasítják a nőiességüket.

„Ne kívánj más lenni, mint ami vagy, és próbálj meg tökéletesen azzá válni." 

(Szalézi Szt. Ferenc)

Kép: Audrey Hepburn