Pintér Béla és a többiek

Pintér Béla keresztény könnyűzenész, dicsőítő. Valaki, aki gyakorlatilag Krisztusból élt, éveken át köpte szembe Őt a rejtekben, házas férfiként több házasságtörő nővel is viszonyt folytatva, miközben gyülekezeti vezetők támogatását élvezte. Bővebben itt tudtok olvasni az ügyről.

Most, hogy kirobbant a botrány, Pintér Béla bejelentette, hogy határozatlan időre visszavonul. Én pedig roppant dühös vagyok. Mi az, hogy határozatlan időre?

Tisztességes és őszinte bűnbánatot tartó ember ezek után haláláig visszavonulna abból, hogy Istenből és a keresztényekből éljen.

Annyira nincs ma már súlya a bűnnek!

Bese Gergő atya is úgy posztolgat mindenféle katolikus témában az interneten, mintha mi sem történt volna.

Az egy dolog, hogy vannak, akik nem ismerik el, hogy bűnt követtek el, bűnben élnek, és azért csinálnak úgy, mintha minden rendben lenne (pl. Hodász András). De aki beismerte a bűneit és bocsánatot kért, miért nem képes letenni a népszerűségről és a megmondásról élete végéig? Miért nem tud vezekelni?

És most nem arról van szó, hogy csak tévedhetetlen, tökeletes és bűntelen emberek szolgálhatják nyilvánosan Istent. Én se blogolhatnék ezek alapján. De van különbség bűn és bűn között. Van egy határvonal, amit túllépve, ha valaki igazán felfogja a bűneit és bánja őket, érzékeli, hogy kutya kötelessége lenne véglegesen visszavonulni a nyilvánosságtól, a nyilvános szolgálattól.

Ez nem jelenti azt, hogy nem nyert bűnbocsánatot. Ez nem jelenti azt, hogy stigmát sütöttünk rá és mostantól leprásként kell kezelni. Hanem azt jelenti, hogy a bűnnek vannak következményei akkor is, ha bűnbánatot tart valaki.

A 16. században élt egy spanyol apáca, Maddalena de la Cruz, akit élő szentnek tartottak. Egyházi és világi hatalmasságok egyaránt odáig voltak érte. Aztán egyszer csak kiderült, hogy a Sátánnal kötött szövetséget és ennek köszönhet mindent.

Nos, ő nem határozatlan időre vonult vissza. Az inkvizíció halálig tartó elzártságra ítélte a szerzetesházában. Úgy tartják, visszavonulva, vezekelve, igaz bűnbánatban halt meg.

A megbocsátás nem minden esetben kell azt jelentse, hogy minden mehet tovább úgy, ahogy addig volt. Hány házasságot tett tönkre Pintér Béla, amelyek már sosem állnak helyre?

Miért nincs már súlya a bűnnek? Főleg közszereplők, keresztény sztárok és megmondóemberek bűneinek? Miért emelnek fel és falaznak erkölcsi hulláknak?

Mert az van, amit egy ismerősöm mondott egyszer: nezzük el X. Y. viselkedését, mert olyan okos.

Ó, igen. Katolikus, okos, jó a beszélőkéje, tehát nem baj, hogy hazug, rágalmazó, megtámad másokat, interneten zaklat és gyalázkodik, vagy amit akartok. Nézzük el neki, hadd legyen még több áldozata. Hagyjuk, hadd azonosítsák vele a katolicizmust, és mikor felismerik, milyen ember, az Egyházból is ábránduljanak ki.

A másik kedvencem, mikor valaki nagyon rondán viselkedik veled már nem először, de bocsánatot kér, és elvárja, hogy azonnal lépj is túl a dolgon, ne beszélj róla senkinek és barátkozz vele ugyanúgy, mint régebben. Sőt még te vagy a rossz keresztény, mert „sajnáltatod magad” meg „nem bocsátasz meg”.

A bűnöknek következménye kell, hogy legyen. Ezt kívánja az igazságosság. Az irgalom azt jelenti, hogy Isten megbocsát és nem jutsz a pokolba. Meg azt, hogy én is megbocsátok, nem fogok bosszút állni, nem foglak bántani. De nem fogok bízni benned és nem leszek veled kapcsolatban többé. Nem fogom megengedni, hogy újból bánts. Nem kötelességem. A tetteknek következményei vannak. És el fogom mondani másoknak is, milyen voltál, hogy őket ne bánthasd úgy, mint engem bántottál, ha mégis erre vetemednél.

Főleg akkor kell következményei legyenek a bűnnek, ha a mi kutyánk kölykéről van szó. Nem szabad senkinek se elnézni a botrányos, aljadék cselekedeteit, mert keresztény. Pont hogy ezért kell velük szigorúan eljárni.

A Szentírásból idézek:

Levelemben már megírtam nektek: Ne barátkozzatok romlott emberekkel.

Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból.

Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt.

Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak?

A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

(1Kor 5,9-13)

A tettnek súlya van. Súlya kell, hogy legyen. Az irgalom mellett az igazságosságnak is jelen kell lennie az Egyházban, az emberi viszonyainkban.

Pintér Bélának mostantól úgy kéne szolgálnia Istent, hogy végleg visszavonul. Ezzel megmutatná, a házasságtörésnek és a képmutatásnak elképesztő súlya van és felfoghatatlanul romboló mindkettő. Megmutatná, hogy valóban bánja, amit tett, és igazságot szolgáltatna legalább egy kicsit mindazoknak, akiket akár a paráznaságával, akár a képmutatásával megbántott.