A Szentírás napi olvasásáról

Az egyik dolog, amit általában ajánlanak a gyümölcsöző katolikus lelki élethez, a napi lelki olvasmány és az azon való elmélkedés. Ez nem kell persze, hogy feltétlenül a Szentírás legyen. De az biztos, hogy a Bibliát is jó, ha rendszeresen olvassuk. Számomra ez a napi lelki olvasmány és az elmélkedésem alapja. Azoknak írom ezt a bejegyzést, akik szintén azt a célt tűzték ki maguknak, hogy napi bibliaolvasók legyenek.

Először is amit fontos átgondolni, az az, hogy a Bibliát többféleképpen is lehet olvasni. Amire én törekszem, az az elmélkedő olvasás. Emiatt rövid szakaszokat olvasok csak, általában naponta egy bekezdést, és aztán imában igyekszem gondolkodni a szövegen és megbeszélni Istennel, ami eszembe jut róla.

Hogy pontosabban megértsem az adott rész jelentését, gyakran felkeresem a Káldi Biblia honlapját. Nem ezt a Bibliát olvasom – egyrészt, mert túl régies a nyelvezete, másrészt, mert nem digitális formában szeretném olvasni ilyenkor a Szentírást. Ami nekem ezen az oldalon ilyenkor fontos, azok a jegyzetek. Van egy Jegyzet és egy Jegyzet 2. A sima jegyzet több, mint másfél évszázada, a Jegyzet 2 pedig úgy száz éve készült katolikus bibliakommentár, vagyis megbízhatóbbak, mint a maiak. Főleg a Jegyzet 2-t szoktam használni a modernebb nyelvezet miatt, de van, hogy a sima Jegyzetet is megnézem.

Mindez azért fontos a számomra, mert katolikusként nem hiszek abban, hogy a Bibliát olvasva a Szentlélek tévedhetetlenül felvilágosít. Egészen más kultúrkörben írt, ráadásul több ezer éves szövegekről van szó. Nem akarok pusztán az érzéseimre, benyomásaimra hagyatkozni, amikor olvasom őket, hanem tudós katolikus teológusok magyarázatait is igénybe veszem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincsenek saját gondolataim, vagy hogy Isten nem világosíthat meg a szövegekkel kapcsolatban vagy nem üzenhet valamit általuk. Egyszerűen csak nem akarok pusztán ezekre az érzésekre hagyatkozni. Egyébként sem mindig vannak magvas gondolataim vagy bármilyen lelki élményem, benyomásom elmélkedés közben, és ilyen helyzetben is jól jön, hogy valaki segít feltárni az adott szöveg mondanivalóját.

Nagyon fontos tehát a számomra, hogy ne csak úgy olvasgassam a Bibliát, hanem elmélkedjek is róla. Ne a szórakozási vágyamat vagy a kíváncsiságomat elégítse ki a folyamat, hanem egy-egy szakasznak tényleg a mélyére tudjak hatolni, hogy aztán jó irányba tereljen. Ha valaki oldalakat olvas el egyhuzamban, az nem elmélkedő olvasás, hanem kikapcsolódás vagy ismeretszerzés. Nyilván ennek is meglehet a létjogosultsága, csak ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy lelki olvasást és elmélkedést végeztünk.

Nagyon jó tanácsokat ad a lelki olvasással kapcsolatban a Katolikus Lexikon szerzője:

„A lelki olvasás jó gondolatokat ad, jámbor érzelmeket kelt, visszatart a haszontalan szórakozásoktól, elűzi a rossz gondolatokat, erősít a kísértések ellen, előkészít az imádságra és elmélkedésre, s támogat azok jó végzésében; elősegíti a helyes önismeretet, és ösztönöz a tökéletesség után való törekvésre. Ezért a lelki olvasás előtt kérjük a Szentlelket, hogy olvasás közben világosítsa meg értelmünket, vezesse és erősítse akaratunkat, és indítsuk föl a jó szándékot, hogy »nem okosabb, hanem jobb akarok lenni!«

Lassan, figyelmesen, alázatos és tanulékony lélekkel olvassunk, hogy jól megérthessük, amit olvasunk, és egész valónkat átjárhassa az igazság. Minden szót úgy fogadjunk, mintha maga az Isten mondaná azt nekünk.

Ha valami jobban megragadja a figyelmünket, álljunk meg az olvasásban és igyekezzünk minél mélyebben behatolni abba az igazságba. Tehát ne sokat, hanem jól olvassunk.

Az olvasott dolgokat vessük össze lelkünk állapotával, és tegyünk valami gyakorlati elhatározást.

Rövid imádsággal zárjuk be az olvasást, és kérjük a Szentlelket, hogy amit lelkünkben megkezdett, fejezze is be.

Ugyanazt a jó lelki könyvet elolvashatjuk többször is. Nem lesz az untató, mert az ismételt átolvasásnál olyan igazságokra találunk benne, amiket első olvasáskor figyelemre se méltattunk.”

Hogyan váljon szokásunkká a napi szentírásolvasás?

Úgy gondolom, az a kulcs, amit a fenti szöveg is említ: „a lelki olvasás visszatart a haszontalan szórakozásoktól”. Nálam például az elalvás előtti teljesen felesleges, céltalan és agyatlan internetezést váltotta ki a Szentírás olvasása és az elmélkedés. Biztos vagyok benne, hogy mindenki tud találni a napjában olyan 15-30 percet, amit erre szánhat, csak nyilván ez áldozatokkal jár. De ha már egy meglévő szokáshoz kötjük, könnyebben fog menni. Pl. én akkor vacsorázom, amikor már mindenki lefeküdt, csend van és nyugalom. Amikor elkezdek enni, a Szentírást is előveszem és olvasom, közben imádkozom és elmélkedem, amit folytatok akkor is, ha már befejeztem az evést. A vacsora arra jó, hogy ez a már kialakult szokásom emlékeztessen az új szokásomra és mintegy automatikusan magával hozza.

Ha nem könnyű lemondani valamiről az elmélkedés érdekében, arra azt tudom mondani: manapság egy teljesen materialista, ill. álspiritualis világ vesz minket körül, és már csak ezért is rendkívül fontos, hogy nap mint nap minőségi időt töltsünk Istennel és emlékeztessük magunkat a katolikus hit igazságaira, valamint minél jobban elmélyedjünk Krisztus tanításában.

Azt pedig ne felejtsük el, hogy akkor is Istennel töltöttük azt a fél órát és akkor is a lelki javunkra vált, ha nem éreztünk semmi különöset, ha nem támadt bennünk nagy buzgóság, sőt ha semmi értelmes gondolatunk nem akadt, talán még unatkoztunk is. Nem ezektől függ az elmélkedés sikere. Isten időnként megpróbál minket, hogy az élmények miatt keressük-e a társaságát vagy Önmagáért. Az akarat nagyon szép áldozata, ha ilyen időszakokban is kitartunk a napi szentírásolvasás és elmélkedés mellett.

„Hogyan tartja tisztán az ifjú útjait? Ha követi tanításodat. Egész szívemből kereslek téged, ne hagyj parancsaidtól eltávolodnom! Szívembe rejtem szavaidat, nehogy vétkezzem ellened. Légy áldott, Uram, s taníts meg törvényeidre! Ajkammal hirdetni fogom szádnak minden szavát. A tőled megszabott úton találom örömöm, inkább, mint ha bőségben volna részem. Fontolóra veszem törvényeid, és elmélkedem útjaidon. Útmutatásaid örömömre vannak, szavaidról soha el nem feledkezem."

(Zsolt 119,9-16)