Hogyan lehetsz nőiesebb?

A XXI. században élünk, tehát sokaknak már a puszta felvetéstől is pörögni fog a fejük a nyakukon, miközben tüzet okádnak és füst száll ki a fülükön: van olyan, hogy nőiesség, és Isten akarata az, hogy a nők erre törekedjenek.

Jézus Krisztus azt mondta: 

Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

(Mt 5,48)

Mit jelent a tökéletesség? Nem azt, hogy sosem hibázunk, sem pedig, hogy mindenhez értünk és mindenben tökéletesen helytállunk. A keresztény tökéletesség azt jelenti, hogy megfelelek annak, akinek Isten teremtett. Vagyis ha nőnek teremtett, akkor nőies vagyok gondolkodásomban, beszédemben, kinézetemben, viselkedésemben, életmódomban, foglalkozásomban egyaránt.

Sajnos a feminizmus uralma miatt degradálónak tartja nagyon sok nő a nőiességet, illetve valami férfiak által rájuk kényszerített elváráshalmaznak tekintik. Eszük ágában sincs nőiesnek lenni. Úgy hiszik, aki nőies, az elnyomott és a férfiakhoz képest alacsonyabb rendű. 

Aztán a másik probléma, hogy sokszor fogalmunk sincs, mi is valójában a nő és a nőiesség. Az a nőies, aki ledér? Aki hisztis? Aki butuska? 

Valójában a nőiesség is kétoldalú. Van pozitív és negatív oldala. Nyilván keresztényként nem a nőies hibákra, bűnökre kell törekednünk, hanem a nőies erényekre.

A Biblia szerint Isten a nőt a férfi segítőtársának teremtette. A nő tehát valaki, aki engedelmeskedik a férfinak és támogatja őt. A Szentírásban a nők táplálnak, ápolnak, szülnek, háztartást vezetnek, jótékonykodnak, nevelnek.

Igen, vannak harcos és parancsoló nők is (pl. Debóra, Judit), de csak nagyon ritkán, és azért, hogy Isten megalázza velük a férfiakat, akik nem teszik a dolgukat, illetve letértek Isten útjairól. Az Egyház is csak vészhelyzetben kent fel királynőket, mikor nem volt férfiutód, és a királynőknek sem valamelyik lánya, hanem fia örökölte a trónt, így helyre állt a rend, a patriarchátus.

Az Egyházban is patriarchátus van: nemhogy a pápa és a püspökök, de még papok se lehetnek nők. Nők legfeljebb más nőket vezethetnek (apácákat a főnöknő).

Isten Szava szerint: 

Igen, az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. Elveszi tőle a kenyeret és a vizet, a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént; a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendőmondót és a varázsláshoz értőt.

»És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk.«

Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen, úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát, és azt mondja neki: »Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá.«

Ám az így felel majd neki azon a napon: »Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!«

Igen, Jeruzsálem romba dől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére.

Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elő romlásukat.

Mondjátok nekik: »Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.«

Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz.

(Iz 3,1-12)

Látjuk tehát, hogy Izrael romlásának egyik jele, hogy nem férfiak, hanem nők és gyerekek uralkodnak. Hogy nincsenek már kiváló férfiaik: hősök, harcosok, vének stb. 

Szent Pál úgy fogalmaz:

Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást.

Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett.

Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.

(1Tim 2,11-15)

Szent Péter pedig:

Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket.

(...)

Így engedelmeskedett Sára is Ábrahámnak, akit urának nevezett. Az ő leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmiféle fenyegetéstől nem ijedtek meg.

(1Pt 3,1-2; 3,6)

A nőiesség első pontja tehát, hogy elfogadom, nincs jogom uralkodni, vezetni, de nem is vágyom rá. Olyan férjet választok magamnak, akire fel tudok nézni, akire rá merem bízni magamat. Az Egyházban és a társadalomban is elfogadom, hogy a férfiaké az irányítás. 

Ha valakinek nem tetszik az engedelmesség, akkor fogjon kezet Luciferrel. Neki is az volt a baja, hogy engedelmeskednie kell, nem Ő a legfőbb úr, hanem Isten. Mindenkinek, férfiaknak és nőknek is engedelmeskedniük kell másoknak. Miért olyan nagy ügy, hogy egy feleség engedelmességgel tartozik a férjének? Hiszen engedelmeskedik, ha dolgozik, a főnőkének, diákként a tanárainak, állampolgárként a törvényhozóknak, katolikusként a lelki atyjának, páciensként az orvosának.

A nőiesség gyönyörű megnyilvánulása a bizalom, a tisztelet, a jóindulat és az engedelmesség a férjünk felé.

Következő dolog, ami nőiessé tesz, a befogadás. A nő befogadja Jézust az Oltáriszentségben, befogadja a férjét a szeretkezéskor, befogadja a gyermekét, mikor várandós lesz. 

Persze a nő nem csak testileg fogad be, de lelkileg is. Jelen van. Figyel. Meghallgatja a férjét, a gyerekeit is. Nem zárkózik be, nem áldozza a figyelmét önző tevékenységekre, nem magával foglalkozik folyton. 

Harmadik női attribútom a táplálás. Mikor babát várunk, tápláljuk a testünkben a gyermeket, majd mikor megszületett, ez tovább folytatódik az anyatej által. A nő akkor is táplál, ha süt-főz, tálal, kínál, felszolgál. De nem csak a testet tápláljuk, hanem a lelket is a szavainkkal és a jó példánkkal.

Mindezt összefoglalva elmondható, hogy a nő a tápláló anyaföld. A nő az otthon. A nő a biztos pont a háttérben, akihez hazatérhetsz, akiből táplálkozhatsz, aki szeretetének tüzében megmelegedhetsz, hogy utána megújúlt erővel térj vissza a társadalom rideg és küzdelmes valóságába, ha a férje vagy, ha pedig a gyereke, tőle kirepülve alapíts saját családot vagy szenteld az életed Istennek.

A nő maga is otthon, a teste és a lelke, de maga körül is otthont teremt. Ő takarít, ő rendezi be és dekorálja a házat. Ezen felül ő teremti meg az otthon hangulatát. Amilyen a nő lelkülete, hangulata, olyan lesz a férjéé és a gyerekeié is.

Egy erényes, nőies nő szívesen foglalkozik a háztartással. Nem tartja megalázónak, mint a feministák, hanem gyönyörű hivatásnak látja, mert tudja, hogy nem csak sikál és pucol, hanem lelkületet teremt, a családját formálja vele, hogy rendes, tiszta és meleg-e az otthonuk.

A nőies nő nem csak az otthonát teszi széppé, de önmagát is. Megtalálja az arany középutat a hiúság és az igénytelenség között. Csinosan öltözik, akár kicsit sminkel is, ékszereket vesz fel, hogy nőiesebben nézzen ki. 

A nőies nő, ha teheti, otthon van. Nem érzi szűknek az otthonát, a családját. Nem nyughatatlan, nem akar állandóan otthonról eljárkálni vagy másokkal fecsegni. Tudja, hogy ő az otthon melege, a háttér a családjának, ami sokkal többet ér, mint bármennyi pénz, amit az otthon elhanyagolása révén lapátolhatna haza. Azt sem érzi, ha otthon van, hogy csak „otthon ül", és neki mindenképpen máshol kéne buzgólkodnia, mindenhol ott lennie, mindenbe beleütnie az orrát.

A nőies nő el tud csendesedni, nyugodt és békés, tud hallgatni, tud csak lenni. Ugyanakkor szorgalmas és keményen dolgozó, nem lusta és kényelmes, nem Borsószem Királykisasszony, hanem leleményes és munkára kész segítőtárs.

Azt gondolom, hogy évtizedek óta férfinak nevelik a nőket és férfiéletre kényszerítik őket. Alig vannak már nőies nők és igazán anyás anyák. Nem csoda, hogy mostanra eljutottunk oda, hogy valóban egyre több nő akar férfi lenni és alakíttatja át műtétekkel és hormonokkal a testét.

Katolikus nőként missziónk, hogy visszahozzuk a világba a pozitív nőiességet. Hogy nőiesen öltözködjünk, viselkedjünk, éljünk. Tiszteljük a férjünket, vállaljuk a gyerekeket, lehetőleg legyünk háztartásbeliek. Teremtsünk magunk körül szép otthont, de legyünk mi magunk is a szépség a világban.

Akkor is lehetsz nőies, ha nem nézel ki tökéletesen. Akkor is, ha bizonyos tulajdonságaidban vagy érdeklődési köreidben nem vagy „tipikus" nő. Én sem vagyok az INTP-ként. Mégis nagyon szeretek nőiesen öltözködni, feleség, anya és háziasszony lenni. Alárendelődni is szeretek a férjemnek. Olyan biztonságot ad! Nem szeretek se parancsolni, se hatalmi harcot vívni. Miért is tenném? Nem arra lettem teremtve.

Ha nőnek születtél, akkor képes vagy a nőiességre! Csak kérd a Jóistent, hogy alakítson át. Ott van benned a nőiesség, csak elő kell csalogatni a sok rárakódott szenny alól és fel kell szabadítani a sérült természetünk elnyomásától.

Növeszd meg a hajad, hordj szoknyákat, ruhákat! Tanuld meg tisztelni és szolgálni a férjedet! Adj életet! Szenteld oda magad a családodnak és az otthonodnak! Ne akarj uralkodni, odacsapni, állandóan a saját véleményedet győzelemre vinni! Tedd le a fegyvert a férfiakkal és a saját nőiségeddel szemben – nyugodj meg és légy boldog!

Nem akarok többé harcos leány lenni, nem kelek versenyre többé a nagy lovasokkal, s nem lelem örömöm eztán az öldöklést dicsőítő énekekben. Gyógyítani szeretnék és szeretni mindent, ami él, virágzik és gyümölcsöt hoz, és nem meddő és terméketlen.

(Éowyn – J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura)