Feminizmus: az eredeti nemiidentitás-zavar

Nagyon sokan viszolyognak attól az eszeveszett mértékű nemiidentitás-zavartól, ami az utóbbi években jellemzővé vált, különösen, hogy már gyakran a kiskorúakat is érinti.

Én erre csak azt tudom mondani, hogy évtizedek óta beteges a társadalmunk a nemekkel kapcsolatban. 

Ki vagy akadva a transz hormonkezeléseken?

A fogamzásgátló tablettát szedő nők hatvan éve ugyanezt csinálják. Hormonokkal bombázzák magukat, hogy ne működjön normálisan a petefészkük, vagyis ne legyen ovulációjuk, így férfiként tudjanak élni: karriert tudjanak építeni, pénzt keresni.

Persze nem csak e tekintetben férfiasak a nők régóta. Férfiasan öltözködnek, férfiasan viselik a hajukat, férfiasan beszélnek, férfiasan viselkednek.

Még ha esetleg nőiesen néz is ki egy nő, a lelkében általában férfi: uralkodni akar és független akar lenni.

Persze ez mind nem csak a nők hibája. Ha nincsenek gyenge férfiak, nincsen feminizmus sem. Egy férfi, Lenin adta ki a jelszót a nők elférfiasítására, mondván, hogy a női terek és feladatok lealacsonyítóak és kicsinyesek, és fel kell szabadítani minket a női szerepek alól. Hány férj is van, aki engedelmes papucsállatkájaként viselkedik a feleségével szemben, mert fél a konfliktustól? Eleve hány férfi olyan ostoba, hogy feminista nőt vesz el feleségül? És hány férfi neveli a lányát feministának, erőltetve a számára a karrierépítést? Hány férfi hagyja, hogy a lánya ne tanulja meg mindazt, ami egy asszony számára elengedhetetlen? Hány férfi hagyja ott a saját hibájából a családját, hogy a lányai férfigyűlölő lelki sérültekké váljanak?

De a feminizmus nevű nemiidentitás-zavar megbosszulja önmagát. Ahol eluralkodott, azok a nemzetek kiírtják önmagukat. 

Miért?

Azért, mert a feminizmus férfiéletre ösztönzi a nőket, vagyis hogy karriert építsenek gyerekszülés helyett, de a nők helyett a férfiak nem tudnak szülni, ezt csak a nem feminista, idegen kultúrákból való nők teszik meg.

A feministák ártatlan szemekkel elmondják, hogy ők csak választási lehetőséget adnak a nőknek. Csakhogy ez a választási lehetőség tragikus, mert a férfiaknak nem tudnak ugyanúgy választási lehetőséget adni. Másrészt pedig a propagandájukkal kimossák a nők agyát, hogy ne a háztartásbeli, nagycsaládos anyaságot válasszák, hanem a semennyi vagy kevés gyereket és az elhanyagolásukat. Így egyáltalán nem arról van szó, hogy néhány nő választhatja a karriert a család helyett, hanem tömegeket arra buzdítanak, hogy ne vállaljanak gyereket vagy ha szültek is, akkor is a munka legyen a legfontosabb.

Ami igazán fájdalmas, hogy a II. vatikáni zsinat után a katolikus Egyház is szinte teljesen megadta magát a feminizmusnak. Az eredeti katolikus tanítást nem merik prédikálni a nőkről, és lányministránsok, női áldoztatók és felolvasók személyében a nők elférfiasításának is teret engednek. A modern Egyház elárulja a nőket, mikor eltitkolja előlük, hogy a férfinak való alárendelődésre és (akár testi, akár lelki) anyaságra születtek, általuk pedig elárulják a férfiakat és a gyerekeket is, mert ha egy nő nemiidentitás-zavaros, nem tud jó feleség és gondos anya lenni. Vajon miért van a katolikusok közt is rengeteg „válás” és kevés gyerek? Mert az Egyház nem mer szembeszállni többé a feminizmussal.

Persze mikor mindezt leírom, a feministák személyeskedésbe kezdenek: feminizmus nélkül nem is írhatnék. Sőt, az, hogy írok, arra utal, hogy feminista vagyok. Csakhogy az egyháztörténelmet ismerve ez ostobaság, hiszen nem egy fontos katolikus női szerzőt ismerünk, mint pl. Bingeni Szent Hildegárd vagy Nagy Szent Gertrúd, jóval a feminizmus előtti időkből. Az írás nem jelent szellemi transzvesztitizmust, és köszönik szépen, azok a katolikus nők, akik jót és jól írtak, bőven kaptak elismerést és figyelmet az Egyházban a feministák nélkül is. Sienai Szent Katalint maga Jézus tanította meg írni-olvasni, hogy leveleivel megszüntesse a pápa avignoni fogságát. Úgyhogy ez nem más, mint kétségbeesett próbálkozás arra nézve, hogy elnémítsanak egy nőt, aki merészel más véleményen lenni, mint ők, mert így nem tetszeleghetnek abban a szerepben, hogy ők minden nőt képviselnek.

Bátorítom minden kedves nőolvasómat, hogy merjen nemet mondani a feminizmusra és szabadon megélni a nőiségét, szemben a társadalmi nyomással. A Szűzanya, minden nők legnagyobbika, a mennyek királynője, aki itt a földön csak feleség, anya és háziasszony volt, segíteni fog benne, ez biztos!