Miért nem írok arról, ami a férjek dolga?

Rendszeresen megkapom, hogy miért csak a nőknek írok. Talán a férfiak tökéletesek? Talán nekik nem kéne jobbá lenniük? Talán nekik nincsenek kötelességeik?

De igen. 

Csakhogy én egy női blogot írok. Ahogy az oldalsávban is olvasható, ez egy katolikus lányoknak, nőknek szóló oldal.

Azért nem írok férfiaknak, mert a Biblia azt írja, nők ne tanítsanak férfiakat. Nem gondolom, hogy egy feleségnek bármi joga lenne mások férjeit okítani arról, milyen férfiak legyenek.

Nőként nőkkel nagyon szívesen megosztom azt, amit tanultam, tapasztaltam, olvastam vagy hallottam arról, hogy lehetek jobb feleség, anya vagy háziasszony. Igazából egy olyan blogot csinálok, amit nagyon szívesen olvastam volna régen és olvasnék most is. 

Egyébként meg azt is gondolom, hogy a mai nők egyik legnagyobb baja, hogy állandóan azzal foglalkoznak, mit kéne a férjüknek máshogy csinálni, de nincs önkritikájuk. Én is ilyen voltam a házasságom elején. Aztán elolvastam Emerson Eggerichstől a Szeretet & Tisztelet c. könyvet, amit még több hasonló követett, és rájöttem, hogy mennyi mindennel megbántottam a férjemet még úgy is, hogy észre se vettem.

Azt a döntést hoztam, hogy arra fogok figyelni, én hogy lehetnék jobb felesége a férjemnek, nem pedig, hogy ő hogy lehetne jobb férjem.

Leesett a tantusz, hogy nem tudom megváltoztatni a férjemet és nem is kell. Isten dolga őt jobbá tenni, az én dolgom az, hogy a magam jobbá tételén dolgozzak.

Sokan azt mondják: „Majd tisztelem és szolgálom a férjemet, ha ő mindig érezteti velem, hogy szeret! A Biblia is azt írja, hogy úgy kell szeretnie a férjemnek, ahogy Krisztus szereti az Egyházat!”

Na igen, de mi van, ha közben meg a férjünk ezt gondolja: „Majd kedvesebb és figyelmesebb leszek a nejemmel, ha ő végre elkezd tisztelni és szolgálni engem. Hiszen a Szentírásból is világos, hogy ez a kötelessége!”

Mi lenne, ha ahelyett, hogy érzelmileg zsarolnánk és megpróbálnánk szeretettel telibbé veszekedni a férjünket, inkább elkezdenénk saját magunkon változtatni és megadni neki azt a tiszteletet és figyelmet, amit Isten parancsol nekünk?

Miért ne mi lennénk azok, akik megtesszük az első lépést? Büszkeségből? Kivagyiságból?

Erre csak annyit tudok mondani, hogy mikor Isten ítélőszéke előtt állunk, nem arról kell majd számot adnunk, a férjünk hogy bánt velünk, hanem hogy mi hogyan bántunk vele.

És természetesen nem arról beszélek, hogy tűrjük el a bántalmazást, vagy sose jelezzük a férjünknek, ha megbántott.

Egyszerűen csak arra próbálok rámutatni, hogy mi magunkért vagyunk felelősek és magunkat tudjuk megváltoztatni, nem a férjünket.

Ha mégis jobbá akarjuk tenni a házastársunkat, akkor azt így tehetjük meg Szt. Péter apostol szerint: „Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket.” (1Pt 3,1-2) Vagyis megint oda jutunk, hogy mi kezdjük el tisztelni a férjünket, és akkor az majd jó hatással lesz rá. Ezt nem én találtam ki, ez Isten Igéje,

Ha a férjünk nem beteg lelkű, nárcisztikus, kegyetlen, bántalmazó, esetleg alkoholista, drogfüggő, hanem egy átlagos férfi, vagyis jószándékú, de nem tökéletes, akkor a dolgunk annyi, hogy szeressük, szolgáljuk és tiszteljük őt, legyünk vele szemben megbocsátóak, ne legyünk sértődékenyek, hisztisek, ne várjuk el tőle, hogy betöltse minden érzelmi igényüket és gondolatolvasva kitalálja, épp hogyan kéne kedveskedne nekünk. Ha feleségként úgy élünk, ahogy Isten elrendelte, vagyis az a legfontosabb, hogy jó feleségek legyünk, igazi segítőtársai a férjünknek, akkor szinte biztos, hogy nagyon boldogok leszünk mi is és a házasságunk is.


Azt gondolom, hogy a feminizmusnak hála ma alig van olyan nő Magyarországon, aki felfogná és igyekezne megélni azt, hogy ő a férje segítőtársául teremtetett, hogy szolgálnia kell a férjét, alárendelődnie neki, és hogy a feleség szerep kell legyen az elsődleges az életében, mégcsak nem is az anyaság, főleg nem valamilyen munka, hobbi, esetleg plébániai tevékenység.

A férfiak tudják jól, hogy a feleségük mit vár el tőlük, mert a média ezzel van tele, meg a legtöbb nő ki is mondja, hogy ezt vagy azt szeretné, és hogy kéne megváltoznia a másiknak. Mindenki számára egyértelmű, hogy a férj legyen kedves meg figyelmes a nejével, ne legyen durva. Minek ismételjem el ezt, mikor a csapból is ez folyik?

Inkább arra próbálom felnyitni az olvasóim szemét, amire manapság még gondolni is bűn, nemhogy kimondani, hogy a férjeknek borzalmasan hiányzik a tisztelet és a nőies szolgálat, az, hogy egy igazi alárendelődő segítőtárs legyen az oldalukon. Ez az, amit nekünk, feleségeknek fel kell ismernünk és amire törekednünk kell. Nem arra, hogy a férjünket „megneveljük”.

Ha valaki szeretne végre nem arra koncentrálni, hogyan kéne megváltoznia a férjének, hanem arra, ő hogy lehet jobb feleség, az alábbiakat ajánlom:

KÖNYVEK

  • Elisabeth Elliot: Nőnek születtél
  • April Cassidy: Boldog feleség 
  • Nancy Leigh DeMoss: Hazugságok, amiket a nők elhisznek
  • Linda Dillow: A társ…
  • Emerson Eggerichs: Szeretet & Tisztelet
  • Stormie Omartian: Az imádkozó feleség hatalma
  • Dr. Laura Schlessinger: The Proper Care and Feeding of Husbands
  • Debi Pearl: Created To Be His Help Meet (a kedvencem!)

YOUTUBE

BLOGOK

Annyira jó dolog az Úr útján járni, aszerint élni, amire Ő megteremtett minket. Szeretném, ha minél többen megtapasztalhatnátok ezt, és a férjeitek meg a gyerekeitek is élvezhetnék annak a gyümölcseit, hogy sokkal jobb feleségekké váltok. Nemzedékre ható jó példák lehettek Krisztus erejéből.

Népszerű bejegyzések