Ezért jó fiatalon férjhez menni

Tavasszal volt kilenc éve, hogy férjhez mentem. Húsz és fél éves voltam, a férjemnek pedig aznap volt a huszonnyolcadik születésnapja. Ha a gyerekeimre gondolok, nekik is azt tudom kívánni, hogy amennyiben házas hivatásuk van, ugyanígy fiatalon megtalálják a jövendőbelijüket.

Érdekes, hogy míg egy nemzedékkel korábban teljesen normális volt, hogy egy nő ennyi idősen férjhez megy, ma már ez hihetetlenül korainak számít. Emlékszem, mikor a menyecskeruhámat próbáltam, az volt az érzésem a beszélgetésemből a személyzettel, hogy azt hiszik, vakon szerelmes, naiv kis butuska vagyok, és valószínűleg nem fog sokáig tartani a házasságom.

Pedig Isten terve szerint egy fiatal nőnek az a dolga, hogy férjhez menjen, gyermekeket szüljön és vezesse a háztartást. Nem az, hogy mindenképpen diplomát szerezzen, bulizzon, utazgasson, pasizzon. Nem szerepel olyasmi Isten tervében, hogy valaki a házasság előtt „kiélje” magát. A Bibliában ezt olvashatjuk:

„A paráznaság veszélye miatt azonban, legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje.” (1Kor 7,2)

Az idős asszonyok 

„(...) oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék.” (Tít 2,4)

A fiatal özvegyekről ír így Szt. Pál, de úgy gondolom, ez minden fiatal nőre vonatkozik, hiszen a női természetből fakadó tanácsok ezek: 

„A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek és férjhez akarnak menni, akkor büntetést vonnak magukra, mert az első hűséget megszegték, ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról házra járogassanak, éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene. Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra.” (1Tim 5,11-14)

Ez utóbbi idézetre hívnám fel különösen a figyelmet. A legtöbb nő, aki nem megy férjhez fiatalon és nem lesz anya, elpazarolja ezeket a húszas éveit mindenféle ostobaságra. Érdekes ebből a szempontból pl. felmenni a snitt.hu-ra és megnézni, olyan nők, akiknek nincs még gyerekük, mennyi filmet és sorozatot képesek egy nap alatt megnézni. De több gyerektelen közszereplő nő is eszembe jut, akik unalmukban megannyi ostobaságnak adták magukat és teljesen maguk körül forognak.

Meggyőződésem, ha valaki szentté akar válni és nincs különleges hivatása (szerzetesség, papság), akkor amint teheti, meg kéne házasodnia, különben az agyára megy a túl sok szabadidő és az, hogy nem kell másokért élnie. De ez vonatkozhat olyanokra is, akik csak egy-két gyereket vállalnak, és őket is az intézményekkel neveltetik fel.

Ebből fakad aztán sok bűn és pszichés probléma is, a rengeteg lekötetlen női, anyai energiából és a túlzott magunkra figyelésből. A túl könnyű életben nem valósul meg az ora et labora elve, amelyen a szentség és a lelki egészség alapul. Így jut el pl. Lukácsi Katalin ahhoz az abszolút visszataszító dologhoz katolikus hittanárnő létére, hogy a holokauszt áldozatainak emléknapját arra használja, hogy magamutogató, meztelenkedő fotót posztolhasson.

De egy húszéves nem elég érett! – mondják a legtöbben. Mitől lesz érett egy nő? Pont attól, hogy férjhez megy és vállalja a gyerekeket. Ezek nélkül a legtöbb esetben megreked kamaszszinten. 

A házasságra való szellemi érettség bőven meglehet húszévesen, hiszen azt jelenti, hogy valaki felfogja, felbonthatatlan szeretetszövetséget köt egy másik emberrel. E tekintetben a mai emberek sosem lesznek elég érettek a házasságra, hiszen nem tekintenek rá felbonthatatlanként, viszont egy katolikus lány húszévesen is érett már rá, aki az Egyház tanítását akarja követni.

Visszatekintve arra, milyen voltam húszévesen, csak fogom a fejem. De valószínűleg tíz év múlva ugyanígy fogok tekinteni arra, amilyen ma vagyok. Mire vártam volna? 

Tapasztalatom szerint nem szükséges rendkívül érettnek lenni se a házasságkötéshez, se az anyasághoz. Hiszen ezek rendkívüli módon megérlelik az embert, úgy, ahogy nem hiszem, hogy sok más dolog meg tudna manapság érlelni valakit, ha egyedülálló és gyermektelen. 

Az, hogy valaki húszévesen híján van egy bizonyos érettségnek, azt is jelenti, hogy bátrabban köt házasságot és aztán sokkal könnyebben alkalmazkodik az új élethelyzetéhez és a férjéhez. Nincsen berögzült felnőtt életritmusa, se nehezen feladható karrierje, nem mellesleg nincsenek rigolyává vált szokásai. Egy húszévesen sokkal többet tud alakítani a házasság és az anyává válas, mint egy olyan nőn, aki már megérett valamennyire egy másfajta módon, akinek telejsen kialakult felnőtt élete van mint egyedülálló, gyermektelen, önálló, dolgozó nő. 

Hamarosan harmincéves leszek. Olyan jó érzés belegondolni, hogy már nagyon sok dolgon túl vagyok, amin a legtöbb korombeli nő nem. Már szültem négy gyermeket, a legnagyobb már nyolcéves. Ilyen fiatalon már sok tapasztalatom van és nagyon sokat tudtam alakulni a férjemnek és a gyerekeimnek hála. Mindezt eszembe nem jutna elcserélni semmiféle bulis, utazgatós, laza húszas évekre, hogy aztán a harmincas éveim legyenek sokkal nehezebbek.

Végül szeretnék megosztani egy személyes élményt. Mikor menyasszony voltam, aggódtam picit, vajon jó anya leszek-e, anyának való vagyok-e egyáltalán. Elmentem gyónni, de ezt nem hoztam fel, csak a bűneimet mondtam el. Az idős ferences atya elkezdte mondani, amit ilyenkor mondani kell, majd mintha hirtelen elaludt volna és álmában beszélne, többek között azt adta a tudtomra, hogy bár a mai húszéves lányok nem tudják, de Isten anyának teremtette őket. Több jelből is biztos vagyok benne, hogy az atya nem volt tudatában annak, amit ekkor mondott, így ezt Isten közvetlen üzenetének tartom.

Persze nem várom el senkitől, hogy ezt elhiggye. De igazából ebben a kijelentésben nincs semmi „extra”, hiszen teljesen egybevág a Biblia és az Egyház tanításával, még ha ez a tanítás manapság nem is olyan népszerű, így az én élményem hitelességétől függetlenül is igaz a kijelentés, hogy Isten a húszéves lányokat anyának teremtette. De emiatt a természetfeletti megerősítés miatt mindig úgy érzem, hogy ezt az üzenetet tovább kell adnom, mert tudom, hogy nekem milyen sokat jelent a kísértések és a nehéz helyzetek idején a tudat, hogy Isten erre teremtett. 

Nem mellesleg a biológiánk is azt mutatja, hogy ez a helyes. Nem véletlen a húszas évei első felében a legtermékenyebb egy nő. Több orvos is mondta nekem, mikor az első gyerekeimet vártam huszonegy, illetve huszonhárom évesen, hogy minden nőnek így kéne csinálnia. Pedig nem voltak katolikusok, egyszerűen képzett orvosok voltak, akik ismerik a női test működését.

A Jóistennel és Tower Vilmos atyával együtt tehát én is azt tudom javasolni, ha teheted, ne pazarold el a legenergikusabb, legtermékenyebb éveidet üres szórakozásra vagy a feminizmus által rád erőltetett, torz célok hajszolására. Ne merevedj bele egy olyan életmódba, amely nem Isten terve a számodra. Merj férjhez menni és anyáva válni akár húszévesen, ha van rá lehetőséged! Ha pedig nincs, akkor használd fel arra ezeket az éveket, hogy felkészülj a házasságra és az anyaságra.

Kép: Hilary Bradshaw