Ezért jó fiatalon férjhez menni

Érdekes, hogy míg a 80-as, 90-es években teljesen normális volt, hogy egy nő a húszas évei első felében férjhez megy, ma már ez hihetetlenül korainak számít. Emlékszem, mikor tizenpár éve a menyecskeruhámat próbáltam, az volt az érzésem a beszélgetésemből a személyzettel, hogy azt hiszik, vakon szerelmes, naiv kis butuska vagyok, és valószínűleg nem fog sokáig tartani a házasságom.

Pedig Isten terve szerint a fiatal nők többségének az a dolga, hogy férjhez menjen, gyermekeket szüljön és vezesse a háztartást. Nem az, hogy állandóan bulizzon, utazgasson, pasizzon. Nem szerepel olyasmi Isten tervében, hogy valaki a házasság előtt „kiélje” magát, vagyis lealjasodjon erkölcsileg. A Bibliában ezt olvashatjuk:

„A paráznaság veszélye miatt azonban, legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje.” (1Kor 7,2)

Az idős asszonyok „(...) oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék.” (Tít 2,4)

A fiatal özvegyekről ír így Szt. Pál, de úgy gondolom, ez minden fiatal nőre vonatkozik, hiszen a női természetből fakadó tanácsok ezek: 

„A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek és férjhez akarnak menni, akkor büntetést vonnak magukra, mert az első hűséget megszegték, ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról házra járogassanak, éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene. Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra.” (1Tim 5,11-14)

Ez utóbbi idézetre hívnám fel különösen a figyelmet. Sok nő, aki nem megy férjhez fiatalon és nem lesz anya, elpazarolja a húszas éveit mindenféle ostobaságra vagy erkölcstelenségre. Érdekes ebből a szempontból pl. felmenni a snitt.hu-ra és megnézni, olyan nők, akiknek nincs még gyerekük, mennyi filmet és sorozatot képesek egy nap alatt megnézni. De több gyerektelen közszereplő nő is eszembe jut, akik unalmukban megannyi ostobaságnak adták át magukat és teljesen maguk körül forognak.

Meggyőződésem, ha valaki szentté akar válni és nincs különleges hivatása (szerzetesség, papság), akkor amint teheti, meg kéne házasodnia, különben az agyára mehet a túl sok szabadidő és az, hogy nem kell másokért élnie. De ez vonatkozhat olyanokra is, akik csak egy-két gyereket vállalnak, és őket is az intézményekkel neveltetik fel.

Ebből fakad aztán sok bűn és pszichés probléma is: a rengeteg lekötetlen női, anyai energiából és a túlzott magunkra figyelésből. A túl könnyű életben nem valósul meg az ora et labora elve, amelyen a szentség és a lelki egészség alapul. Így jutott el pl. Lukácsi Katalin pár éve ahhoz az abszolút visszataszító dologhoz még katolikus hittanárnő létére, hogy a holokauszt áldozatainak emléknapját arra használja, hogy magamutogató, meztelenkedő fotót posztoljon.

De egy huszonéves nem elég érett! – mondják a legtöbben. Mitől lesz érett egy nő? Sok esetben pont attól, hogy férjhez megy és vállalja a gyerekeket. Láthatjuk, hogy ezek nélkül sajnos nem egy nő van, aki megrekedt kamaszszinten. 

A házasságra való szellemi érettség bőven meglehet huszonévesen, hiszen azt jelenti, hogy valaki felfogja, felbonthatatlan szeretetszövetséget köt egy másik emberrel. E tekintetben a mai emberek sosem lesznek elég érettek a házasságra, hiszen nem tekintenek rá felbonthatatlanként, viszont egy katolikus húszonévesen is érett már rá, aki az Egyház tanítását akarja követni.

Az, hogy valaki huszonévesen híján van egy bizonyos érettségnek, azt is jelenti, hogy bátrabban köt házasságot és aztán sokkal könnyebben alkalmazkodik az új élethelyzetéhez és a férjéhez. Nincsen berögzült felnőtt életritmusa, se nehezen feladható karrierje, nem mellesleg nincsenek rigolyává vált szokásai. Egy huszonévesen sokkal többet tud alakítani a házasság és az anyává válas, mint egy olyan nőn, aki már megérett másfajta módon, akinek telejsen kialakult felnőtt élete van mint egyedülálló, gyermektelen, önálló, dolgozó nő. Nekem nem egy (egyébként nem hívő) nő is mondta, hogy szerintük sokkal könnyebb lehet emiatt anyává válni huszonévesen, mint nekik volt harmincasként.

Végül szeretnék megosztani egy személyes élményt. Mikor menyasszony voltam, aggódtam picit, vajon jó anya leszek-e, anyának való vagyok-e egyáltalán. Elmentem gyónni, de ezt nem hoztam fel, csak a bűneimet mondtam el. Az idős ferences atya elkezdte mondani, amit ilyenkor mondani kell, majd mintha hirtelen elaludt volna és álmában beszélne, többek között azt adta a tudtomra, hogy bár a mai húszéves lányok nem tudják, de Isten anyának teremtette őket. Több jelből is biztos vagyok benne, hogy az atya nem volt tudatában annak, amit ekkor mondott, így ezt Isten közvetlen üzenetének tartom (pont ennyi idős voltam ekkor).

Persze nem várom el senkitől, hogy ezt elhiggye. De igazából ebben a kijelentésben nincs semmi „extra”, hiszen teljesen egybevág a Biblia és az Egyház tanításával, még ha ez a tanítás manapság nem is olyan népszerű, így az én élményem hitelességétől függetlenül is igaz a kijelentés, hogy Isten a huszonéves lányokat anyának teremtette. De emiatt a természetfeletti megerősítés miatt mindig úgy érzem, hogy ezt az üzenetet tovább kell adnom, mert tudom, hogy nekem milyen sokat jelent a kísértések és a nehéz helyzetek idején a tudat, hogy Isten erre teremtett. 

Nem mellesleg a biológiánk is azt mutatja, hogy ez az ideális. Nem véletlen a húszas éveiben a legtermékenyebb egy nő. Harmincöt fölött rohamosan zuhanni kezd a termékenység, negyven felett pedig rendkívül nagy az esély a vetélésre, neurodivergenciára, fogyatékosságra, de már mi magunk se vagyunk olyan strapabíróak sem fizikálisan, sem mentálisan, mint korábban.Több orvos is mondta nekem, mikor az első két gyerekemet vártam a húszas éveim első felében, hogy minden nőnek így kéne csinálnia. Pedig nem voltak katolikusok, egyszerűen képzett orvosok voltak, akik ismerik a női test működését.

Még az sem elhanyagolható szempont, hogy ha fiatalon anyává válunk, akkor olyan nagyszülők, vagy akár dédszülők lehetünk később, akik igazán jelen tudnak lenni az unokáik, dédunokáik életében. Nagy öröm látni a számomra azt, hogy a gyerekeimnek valódi kapcsolata van nem csak a nagyszüleikkel, de a még élő dédszüleikkel is. Ahogy nyilván nekik is nagy öröm látni felnőni az unokákat, dédunokákat.

Tehát én azt tudom javasolni, ne pazarold el a legenergikusabb, legtermékenyebb éveidet üres szórakozásra, főleg nem erkölcstelenségekre csak mert a világ azt mondja, még túl fiatal vagy a házassághoz és az anyasághoz. Szerintem is fontos a megfelelő végzettség megszerzése, de ha ez megvan, merj férjhez menni és anyáva válni már akár a húszas éveid első felében, ha van rá lehetőséged! Ha pedig nincs, akkor használd fel arra is többek között ezeket az éveket, hogy felkészülj a házasságra és az anyaságra.

Kép: Hilary Bradshaw