Mérgező katolikusok

Van egy olyan tévhit a keresztények között, hogy Krisztust követni – különösen, ha nő vagy – azt jelenti, hogy:

• mindenki csinálhat veled bármit, egy szó nélkül tűrnöd kell;
• meg kell bíznod mindenkiben, fel kell tárnod a benső világodat mindenkinek, barátkoznod kell mindenkivel;
• nem mondhatsz nemet;
• segítened kell mindig és mindenkinek;
• ha valaki bocsánatot kér tőled, muszáj helyre állítanod vele a (bizalmas) kapcsolatot.

Nos, nem. Aki így viselkedik, nem keresztény nő, hanem ostoba lábtörlő, aki egy nagy „Pszichopaták, üssetek!"-feliratot ragasztott a homlokára.

Ne legyetek naivak! A katolikusok között is vannak gonosz és/vagy beteg emberek. Attól, hogy valaki buzgón gyakorolja a hitet és konzervatív elveket hangoztat, még lehet romlott.

Mi jellemzi a mérgező katolikusokat?

A mérgező katolikusok az alábbi dolgokat nem viselik el:

• a kritikát, legyen bármilyen jószándékúan és finoman előadva;
• ha valaki nem csinálja azt, amit mondanak neki;
• ha valaki más véleményen van, mint ők;
• ha valaki nem kötődik hozzájuk és nem bízik bennük;
• ha valaki nem veszi komolyan őket és nem tartja őket szentnek.

Ha legalább az egyik pontban vétesz, heves gyűlölet lesz a reakció. Az ilyen embert egyszerűen ki akarják csinálni. El akarnak némítani, azt akarják, hogy utáld magadat, és persze, hogy rossz katolikusnak tartsanak mások.

Hogyan kívánják mindezt elérni?

• Azt mondják, bűnös vagy, hogy egy jó katolikus vagy konzervatív nő nem így viselkedik, mindezt úgy előadva, mintha az irgalmasság cselekedetei szerint a te érdekedben figyelmeztetnének a bűneidre;
• hazugságokat terjesztenek rólad, hogy rossz katolikusnak tűnj;
• megpróbálják elérni, hogy összevessz másokkal, vagyis neked azt hazudják, xy azt mondta rólad, hogy..., xy-nak meg azt, hogy te azt mondtad róla, hogy...;
• zaklatnak, ha máshol nem érnek el, akkor az interneten;
• ha látják, hogy mindez nem működik, és van annyi eszed, hogy kizárd őket az életedből, színleg bocsánatot kérnek, hogy újra közelférkőzhessenek hozzád és folytathassák a rombolást;
• vagy ellenkezőleg, látványosan megszakítják veled a kapcsolatot mint „rossz katolikussal", és csak néha tisztelnek meg egy-egy gyűlölködő üzenettel.

Nem tudjuk megítélni, hogy az ilyen ember bűnös-e vagy pszichésen beteg. Talán mindkettő. Ez Isten dolga. A mi dolgunk az, hogy az ilyen embereket légmentesen kizárjuk az életünkből, legyen az rokon, barát vagy egy ismeretlen kommentelő.

Attól, hogy katolikus vagy és nő, nem kell eltűrnöd, hogy rágalmazzanak, kontrolláljanak, érzelmileg zsaroljanak, kibeszéljenek, zaklassanak.

Mérgező katolikus férfiak gyakran úgy akarják elérni, hogy kiszolgáltasd magad nekik, hogy arra hivatkoznak, egy nőnek tisztelnie kell a férfiakat. Csakhogy nem tartozol alárendelődéssel és engedelmességgel minden férfinak! Arról nem is beszélve, hogy az édesapád, a férjed, a főnököd vagy a gyóntatód részéről se kell eltűrnöd a bántalmazást!

Másik dolog, amire ezek a mérgező katolikus nők és férfiak hivatkozni szoktak, a megbocsátás. Csakhogy megbocsátani nem jelenti azt, hogy egy lelkileg nyomorult, mérgező embernek hagyod, hogy újra és újra bántson téged.

Nem hülye vagy, hanem keresztény nő. A kettő nem ugyanaz!

Nem a te dolgod, hogy „meggyógyíts" valakit a mérgező viselkedéséből. A legtöbb, amit tehetsz érte, hogy nem adsz rá alkalmat, hogy a beteges hajlamait kiélhesse rajtad.

Az ilyen emberek azért rombolhatnak másokat és bűneik révén magukat is, mert a birka katolikusok hagyják. Azt hiszik, ha valaki azokat az elveket hangoztatja, mint ők, akkor neki mindent el kell nézni, hiszen a „mi kutyánk kölyke". Pedig pont hogy azokkal kéne szigorúnak lennünk, aki közénk tartozik:

Levelemben azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek a paráznákkal.

Nem általában ennek a világnak paráznáival vagy kapzsijaival, rablóival vagy bálványimádóival; mert akkor ki kellene mennetek a világból.

Valójában azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi, bálványimádó vagy átkozódó, részeges vagy rabló; az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt.

Mert talán rám tartozik, hogy a kívüllevők felett ítélkezem? Nem azok fölött ítélkeztek-e ti is, akik belül vannak?

A kívüllevőket pedig Isten fogja megítélni. Vessétek ki a gonoszt magatok közül!

(1Kor 5,9-13)

A „mi kutyánk kölyke"-mentalitás szétzülleszti az Egyházat. Gondoljunk csak a papi pedofilbotrányokra. Az egész világ előtt szégyenkezhetünk az eltussolások, áthelyezgetések miatt.

Ugyanez jelenik meg kicsiben, amikor valakiről nem lehet kimondani, hogy rongy ember, és nem lehet kivetni magunk közül, mert hiszen konzervatív katolikus, és olyan jó dolgokat ír a neten, olyan buzgón szolgál... Hogy hány embert rontott meg, árult el vagy ábrándított ki az Egyházból, az mindegy. A mienk, tartjuk, mert azt ugatja, amit mi is gondolunk. Hogy közben mindenkibe belemar, az nem számít.

Arra kérlek titeket, vigyázzatok magatokra és a közösségeitekre! Ne gondoljátok azt, hogy nem szabad kizárnotok embereket az életetekből vagy a közösségeitekből. Ellenkezőleg! Ez Isten parancsa. Tegyétek meg, amíg még nem késő. Amíg nem teszik tönkre az önértékeléseteket, a szolgálatotokat, a házasságotokat, a közösségeteket.

Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik egyenetlenséget és botránkozást okoznak – ellentétben azzal a tanítással, melyet tanultatok. Kerüljétek őket!

Az ilyenek ugyanis nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak. Szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.

(Róm 16,17-18)