A férj mint családfő

A Szentírásból egyértelmű, hogy Isten a patriarchátust támogatja, legyen szó az Egyházról vagy a családról. 

A keresztény feministák egy igehelybe tudnak csak kapaszkodni a kölcsönös alárendelődés tekintetében:

Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.

(Ef 5,21)

De nézzük csak meg, hogy folytatódik:

Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak,

mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.

Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.

(Ef 5,22-24)

 Ezen kívül az alábbi igék is világosak:

Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.

(1Kor 11,3)

Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett;

Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett.

Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.

(1Tim 2,12-15)

Ugyanígy az asszonyok is engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem is hisznek Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket,

amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket.

Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra vagy drága ruhákat viselnek.

Isten szemében a rejtett ember az értékes, romolhatatlan szelídségével és nyugodt lelkével.

Hajdan így ékesítették magukat a szent asszonyok is: reméltek Istenben és engedelmeskedtek a férjüknek.

Így engedelmeskedett Sára is Ábrahámnak, akit urának nevezett. Az ő leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmiféle fenyegetéstől nem ijedtek meg.

(1Pt 3,1-6)

A Szentírás részeit mindig a Nagy Egész tekintetében kell olvasni. Nem szabad kiragadni egy részletet, kifejezést, és abba kapaszkodni.

Persze nem csak a Biblia alapján egyértelmű, hogy a férfi családfősége a helyes. Minden normálisan működő szervezetnek egy vezetője van, legyen szó az államokról, az Egyházról, egy cégről vagy iskoláról stb.

Mit jelent, hogy a férj a családfő?

• Ő gondoskodik a családról anyagilag. 
• Őrzi a családtagok testi és lelki épségét.
• Vitás kérdésekben övé az utolsó szó – de a felelősség is.
• Spirituálisan is vezeti a családot.
• Mindenki engedelmességgel tartozik neki, hacsak nem bűnt vagy lehetetlent kér.
• Ő képviseli a családot a világban.

A feleség a családfő segítőtársa. Nekünk, nőknek olyan a természetünk, hogy az elégít ki minket lelkileg, ha egy férfi vezet minket és hozzá igazodhatunk. Ha nem a saját pecsenyénket sütögetjük, a saját népszerűségünket építgetjük és a saját egyéni céljainkat hajszoljuk, hanem a férjünket segítjük háttérként és a gyerekeink útját egyengetjük.

Ha őszinték vagyunk magunkkal, beláthatjuk, hogy sokkal nagyobb örömet okoz, ha egy olyan férfi felesége vagyunk, aki letett valamit az asztalra a világ szemében, mintha mi tettünk volna le. Múzsáknak születtünk: az tölt el erőteljesebben jó érzéssel, ha írtak hozzánk egy szép verset, nem, ha mi írtunk ilyet. Ihletők vagyunk, akiknek az a boldogsága, ha egy férj vagy gyermekek az ő hattérben végzett munkája miatt is érnek el valamit. Mi, nők vagyunk az éltető anyaföld, amelyből a férjünk és a gyermekeink eredményei kisarjadnak.

Ma a családtagok párhuzamosan futják egymás mellett a pályájukat. Mindenki a saját, független, egyéni céljaival van elfoglalva. Ilyen értelemben nem házastársak vannak, hanem lakótársak, akik időnként lefekszenek egymással (vagy nem).

Persze a természetet nem lehet büntetlenül elnyomni. A nők, ha nem a saját férjükért és gyerekeikért élnek, akkor megteszik ezt kiskutyákért, kiscicákért, migránsokért, ligeti fákért, elnyomott nőkért, mások gyerekeiért, az Egyházért. Kell egy ügy, amiért odaadják magukat, de ez sajnos szinte sosem a férj és a saját gyerekek. A férfiak pedig vagy takarékon működnek, vagy keresnek egy olyan nőt, aki felnéz rájuk.

Amikor valaki kölcsönös alárendelődésről beszél, megcsúfolja a női természetet, amelynek holdként szüksége van arra, hogy a férje körül keringjen, és a férfitermészetet is, amely arra vágyik, hogy ha máshol nem is, a saját családjában király és pap legyen, és a felesége odaadásának hála sokkal többet tudjon adni Istennek és a világnak, mint ezek nélkül az energiák nélkül.

Kép: Daniel Gerhartz