A rasszizmusról

Korunk egyik billoga a sok közül a „rasszista". Ha valakit le akarnak járatni, kijelentik, hogy az illető fajgyűlölő, és ezzel már legitimen lehet utálni őt azoknak is, akik amúgy levegőért kapkodva ájuldoznak, hogy milyen csúnya dolog bántani bárkit is.

Engem is próbált már nem egy ember, akit idegesítek az általam képviselt igazságok miatt azzal megfogni, hogy rasszista vagyok.

Ilyenkor azt várják, hogy elkezdjek szűkölni, hogy nem, nem, dehogy vagyok rasszista, és felsoroljam az összes dolgot, ami jó pontot szerezhet náluk, mondjuk, hogy mindig mosolygok a néger szomszédomra, vagy a múltkor is átsegítettem a kebabárus dédanyját a zebrán.

Mivel ez szánalmas meghunyászkodás, inkább annyit szoktam mondani: igen, rasszista vagyok; nem mellesleg mindenkinek annak kéne lennie.

Manapság nem azt jelenti már a rasszizmus, hogy gyűlölsz másokat a származásuk miatt. Ma a rasszista azt jelenti, hogy olyan ember vagy, aki szúrja a szemét a fehérgyűlölőknek. Úgyhogy a magam részéről bóknak veszem.

Olyan korban élünk, amikor az antirasszizmus szépen hangzó jelszava alatt fehérírtás folyik. Van, ahol nyíltan, brutális eszközökkel, ilyen pl. Dél-Afrika. Másutt pedig saját magunkkal írtatnak ki minket.

Minden fehérbe belenevelték, hogy ő egy gonosz, elnyomó, kegyetlen rassznak a tagja, ld. gyarmatosítás, rabszolgatartás, apartheid, holokauszt és a többi. De kezelésbe vették a nem fehéreket is. Elmondták nekik, hogy minden bajukért a fehér ember a felelős, és most lázadniuk kell a „white supremacy" ellen.

Ugyanaz az undorító marxista módszer jelenik meg itt is, mint a társadalmi osztályok vagy épp a nemek tekintetében. Kijelölik x-et áldozatnak, y-t elnyomónak, és kezdődhet a harc. A lényeg, hogy minél nagyobb felfordulás legyen, és minél több érték elpusztuljon.

Akár tetszik, akár nem, a világban nincs egyenlőség. Egyedül abban vagyunk egyenlőek, hogy Isten mindannyiunkat végtelenül szeret és megadja az esélyt az üdvösségre. Egyébként különbözőség és ebből fakadó hierarchia uralja a világot.

Isten felettünk áll. Az angyalok is. Az állatok és a növények meg alattunk. A rasszok között is különbségek vannak, és igen, hierarchia.

A fehér ember az emberiség csúcsa az intelligencia és a kreativitás tekintetében. Büszke vagyok rá, hogy fehér vagyok, ezt az örökséget tovább adom, és ehhez méltó életet igyekszem élni. Ez gyűlöletet jelent? Nem. Csupán annyit, hogy nem fogom egyenlőnek hazudni, ami nem egyenlő csak azért, hogy ne bántsak meg másokat és jó katolkusnak tűnjek.

Ahogy elismerem, hogy Isten és ember különbözik, ember és állat különbözik, férfi és nő különbözik, felnőtt és gyerek különbözik, úgy felismerem azt is, hogy a rasszok és a nemzetek is különböznek.

Ha tudományos tény, hogy a férfiak közt sokkal több a zseni, mint a nők között, akkor azt a tudományos tényt se fogom tagadni, hogy a zsenik szinte mind fehérek.

Hogy mindkét tény kellemetlen egyeseknek, és nem „politikailag korrekt”? Van egy rossz hírem: a valóság sokszor kellemetlen, és sohasem PC.

Eldönthetjük, hogy a gondolkodás- és életmódunkat olyan utópisztikus vágyálmokhoz szabjuk-e, mint az egyenlőség, vagy pedig a teremtett világ rendjéhez és valóságához. 

Ha a realitásokhoz igazodunk, jó belegondolni fehérként: akire többet bíz az Isten, többet is vár el tőle. Nem véletlen mi dolgoztuk ki a katolikus teológiát és terjesztettük el az evangéliumot a világban. Isten felhasználta a géniuszunkat minden ember üdvösségének érdekében.

Sosem azért kapjuk se a tehetségeinket, se a hatalmunkat, hogy mások lenézésére és kizsigerelésére használjuk, hanem mint Jézus: vezetésre és szolgálatra.

Romlott világunkban a hatalom és a tehetség rosszra is felhasználható. Elég csak Luciferre tekinteni. Sok fehér élt, míg sok másik sajnos visszaélt a szellemi és technológiai fölényével. 

De ne kiáltsuk ki magunkat bűnösnek, és a színeseket ártatlannak! Az indiánromantika és társai rousseau-ista ostobaságok. A színesek is ugyanúgy bűnös emberek, akiknek szükségük van a megváltásra, és akik már azelőtt is ismerték a háborút és a kegyetlenkedést, hogy mi betettük volna a lábunkat a területeikre. Ha pedig ők lettek volna olyan fejlettek, mint mi, akkor ők gyarmatosítanak minket, és lehet, nem keresztények lévén még többet szenvedtünk volna tőlük, mint ők tőlünk.

Egyébként értelmes katolikus emberekként érdemes felülvizsgálni mindazt a „tényt", amit olyan témákról tanítottak nekünk, mint a keresztesháborúk, a gyarmatosítás és az apartheid. Nem feltétlen kell a fehér- és kereszténygyűlölő progresszívek állításait és interpretációját elhinni. Kezdetnek magyarul is vannak jó írások pl. Dél-Afrikáról és Rhodéziáról (Zimbabwe).

Minden rassznak és nemzetnek megvan a maga karaktere, küldetése és helye a világban. Isten ugyanannyira szeret mindannyiunkat. 

Ha viszont hamis alázatból letagadjuk a saját nagyságunkat, nem tudjuk megtenni, amit Isten elvár tőlünk. Sőt, öngyűlöletbe esve kiírtjuk és kiírtatjuk magunkat. Ami bűn.

A Biblia szerint nem csak mint egyén, de mint nemzet is számot kell adnunk Őelőtte tetteinkről. Vajot mit mond majd az Úr rólad mint fehér és magyar emberről? Ápoltad, őrizted és tovább adtad az örökségedet?